Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Kiss Vendel: Adatok Tata szabadságharc alatti történetéhez
Adatok Tata szabadságharc alatti történetéhez Kiss Vendel (Tatabányai Múzeum) Tata és vidéke 1848/49-es eseményeit kutatónak komoly nehézséggel kell megküzdenie, ha az eddig ismert tényekhez képest újat szeretne mondani. A feladat nehézségét bizonyítja, hogy a tárgyról a szabadságharc óta eltelt időszakban összesen csak három számottevő feldolgozás született. 1 A publikációk kis száma utalhatna arra is, hogy a tárgy feldolgozottsága közel teljes. Az említett munkák azonban a szabadságharc helyi eseményeinek számos vonatkozásáról hallgatnak, vagy csak futólag említik (pl: helyhatósági és képviselő választások, honvédtoborzás, császári megszállás). A kutatásokat messze nem lehet tehát teljesnek tekinteni, és annak, hogy a helytörténet kutatói ilyen keveset foglalkoztak Tatán, e történetírásunknak oly kedves témával, más okai vannak. A munkák nagyfokú tartalmi azonossága arra utal, hogy azonos forrásokból dolgoztak, s mind a hiányos ismereteknek mind a kevés számú feldolgozásnak az okát e forrásokban kell meglelnünk. A számba jöhető források száma is meglehetősen csekély: elsőbben is két visszaemlékezést kell megemlítenünk. Az egyik a piarista rendház História Domusában fennmaradt, a gimnázium vicerektorának Letavay Sándornak a szabadságharc helyi eseményeit ismertető 1853-ban készült feljegyzése. A másik Hamary Dániel volt honvédtisztnek a helyi eseményekre vonatkozó és kéziratban fennmaradt visszaemlékezése. 2 A harmadik kútfő egyben az első feldolgozás is volt, ez Tata első monografikusának, Rédei (Rohrbacher) Miklósnak a tollából született 1888-ban. Művében több oldalon keresztül foglalkozott a szabadságharc helyi eseményeivel, és tulajdonképpen már ez a munka tartalmazza az összes fontosabb és máig ismert tényt. Forrását egyrészt a már említett két visszaemlékezés képezte, másrészt a két írásos forrás mellett Rédei az események leírásánál támaszkodott az ekkor még élő résztvevők elbeszéléseire is. Tekintettel arra, hogy könyve megjelenésekor még szép számmal éltek a szabadságharc szemtanúi, és bizonyos események ekkor még közismeretek voltak a városban, Rédei a történések leírásakor tapintattal nyúlt a témához. „Az 1848/49 - es évek eseményeit azért nem tárgyaljuk bővebben mert tisztelettel kell viseltetnünk a még élő szereplők iránt, kiknek viselt dolgaik nem tartozhatnak a történelem keretébe. Másrészt vannak egyes sötét pontok is, melyeket épen azért mellőzhetünk mert sérthetnék a hazafias utódokat, kik ártatlanok apáik vétkeiben...Azért egyelőre csak a bevégzett és a szélesebb körben köztudomású tényekre szorítkozhatunk, míg a többi adatok közzé tételét a későbbi időkre hagytuk, amikor a forradalom eseményei valóban már csak a történeleméi lesznek"? A kései utód - nem tagadva meg az elismerést Rédei emberségességétől - kénytelen mégis sajnálkozni a történetírói lovagiasság ilyetén megnyilatkozásán. Szerencsés esetben ugyanis az egykor éltek „viselt dolgainak" és az „egyes sötét pontoknak" az emberi emlékezeten kívül több-kevesebb hivatalos írásbeli emléke is marad, Tata 48-as története azonban sajnálatos módon nélkülözi ezeket a dokumentumokat. Tata város 61
