Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kiss Vendel: Adatok Tata szabadságharc alatti történetéhez

irattára 1891-ben leégett, és az ott őrzött iratanyag megsemmisült, dokumentumainak egyetlen (valószínűleg első, s biztosan utolsó) kutatója Rédei volt. A vármegye levéltára 1918-at követően a megyeszékhellyel együtt Csehszlovákiához került. A 90-es évek óta dokumentumai ugyan magyarországi kutatók számára is hozzáférhetőek, de a szabadságharc vonatkozásában itt sem sokkal szerencsésebb a helyzet mint Tatán. A háború alatt, majd a háborút követő időszakban ugyanis többször mozgatták a dokumentum-anyagot, mely az átélt viszontagságok következtében részint hiányossá vált, és összekeveredett. Jelenleg az 1848 - 49-es korszakból csak a vármegyei jegyzőkönyvek kutathatóak, csekély tatai vonatkozású bejegyzéssel. A helyben keletkezett forrásanyag tehát nem egyszerűen hiányos, hanem sokkal inkább hiányzik. Az egyetlen kutató, kinek lehetősége volt a helyi forrásokat a maguk teljességében kutatni, maga Rédei volt. 0 ugyan a 20-as években elkezdte műve második, bővebb kiadásának előkészítését, de halála miatt beváltatlan maradt ígérete a „többi anyagok közzé tételére.'

M Tapintatos eljárásával így, ma már pótolhatatlan ismeretektől fosztotta meg a kíváncsi utókort. Ha a helyi keletkezésű forrásokkal nincs is szerencséje a kutatónak, mégsem lehetetlen új ismeretekhez jutnunk a korszakról. A központi kormányszervek iratanyagából, aprólékos és hosszas bogarászással ugyanis, ha szórványosan is, de kerülnek elő tatai vonatkozású adatok. A kutatás, mely ezen ismeretek feltárását célozza, még meglehetősen az elején tart, így jelen előadás csak egyfajta pillanatfelvétel, az eddig előkerült adatok ismertetése, s nem egy új összegzése a város 48-as történetének. Nagy adósága a helytörténeti kutatásnak, megyei vonatkozásban is, hogy szinte semmit sem tudunk azokról a személyekről, akik a szabadságharc alatt az új képviseleti szervekben és a közigazgatásban tevékenykedtek. Legtöbbjüknek még a nevét sem tudtuk, a testületek társadalmi összetételéről, s tevékenységéről pedig végképp nem voltak ismereteink. A vármegye jegyzőkönyveinek segítségével ez a helyzet egy keveset most változott. A jegyzőkönyvi bejegyzések segítségével név szerint meg lehet nevezni a megye állandó és a különböző feladatokra ideiglenesen felállított testületeiben résztvevő tata-tóvárosi lakosokat.

5 Az ezen megyei testületekbe delegált és választott tata-tóvárosiak névsorában általában ugyanazon nevek köszönnek vissza. Ez az egyezés kiinduló alapot jelenthet a város életében ekkor meghatározó személyek azonosításában is. Társadalmi helyzetüket, a helyi közösségben betöltött szerepüket más forráscsoportok bevonásával a későbbi kutatásnak kell tisztáznia. Komárom vármegye április végén kezdte felállítani az 1847/48. évi törvényeknek megfelelő új testületeit. A vármegyéknek a korábbi nemesi közgyűlés helyett új összetételű képviseleti testületet, ún. „állandó bizottmányt" kellett felállítania. Komárom megye állandó bizottmánya - melybe minden település elküldte képviselőit - 947 fős volt. A tatai járás 210 képviselőt küldött a bizottmányba, mely létszám közel negyedét tették ki Tata és Tóváros képviselői.

6 A képviselők nevei között olyan ismert tatai és tóvárosi családnevekkel találkozhatunk, mint: Karika, Körmendy, Szittler, Virtl, Tevez, Prauner, Benyács, Marossi. 6?.