Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Körmendi Géza: Tata-Tóváros, mint kedvelt fürdő- és üdülőhely (1773–1939)

Az idegenforgalom szervezésére 1935-ben megalakult a Tata Járási Idegenforgalmi Szövetség. Elnöke: Reviczky István főszolgabíró, titkárok: Bartusek Géza és Edelkrut Béla, utóbbiak a Tata Járási Idegenforgalmi Hivatalt vezették.

30 ÚTIKALAUZOK, ISMERTETŐK, SZÁLLÁSHELYEK Az útikalauzok megjelentetésének köszönhetően évente, főleg a nyári időszakban, igen jelentős számban fogadott a két község üdülőket. A 19. század végén, 1888-ban jelent meg Kopasz Józsefné kiadásában „Tata és Tóváros írásban és képekben" című kalauza. Az apró tévedéseket leszámítva ez szolgált mintául az 1930-as évek útikalauz szerzőinek. Lindenberg Adolf 1906-ban kiadta „hivatalos" ismertetőként „Tóváros mint nyaralótelep és kirándulóhely" című részletes útmutatóját. Az ismertetéseket segítette az 1910-es évektől a tatai Engländer és a tóvárosi Lindenberg nyomdák kiadásában megjelent képeslapok nagy száma. 1930-tól az újságokban sorra jelentek meg hangulatos visszaemlékezések a Tata-Tóvárosi kirándulásokról.

31 A két település elöljárósága egyre több gondot fordított a terek, utcák kiépítésére, parkosítására. Erről beszélt Tóth Miklós Tata főjegyzője „Tata a fejlődés útján" című előadásában.

32 Az első modern útikalauz 1934-ben negyvenhat oldalon, huszonhárom fényképpel jelent meg Kenéz József szerkesztésében „Tata-Tóváros és környéke" címmel. Az egyes fejezeteket Fellner Pál országgyűlési képviselő, Reviczky István főszolgabíró, dr. Lu= káts József piarista gimnáziumi igazgató, Halmos Antal Tóváros, Tóth Miklós Tata főjegyzője és Kenéz József írták.

33 Az 1936-ban kiadott „Üdülőhelyi díjfüzet"-ot neves tóvárosi fényképészek: Dosztál Gizi, Dimény Olivér, Kaksa Rajmund tizennégy fényképe tette szemléletesebbé. Hirdetésekkel, orvosok, ügyvédek névjegyzékével tájékoztatta a Tata-Tóvároson nyaralókat. Az 1939-ben megjelent „Tata-Tóváros és környékének kalauza", melyet Polgárdy Géza írt, főleg részletes történeti adataival, irodalmával és a város térképével nyújtott többet.

34 Az üdülési szezonban a nyaralók elhelyezésére több lehetőséget biztosított az Idegenforgalmi Hivatal. Minden igényt kielégített id. Noll Miklós által az uradalomtól bérelt Eszterházy Szálloda, ahol harminc folyóvizes, fürdőszobás lakosztályban panziórendszerű volt az ellátás. Hasonló körülmények között fogadta hat szobájával a vendégeket a Herczigh szálloda. A nyaralók többsége azonban a kétszáz magánházat választotta, ahol családias környezetben szépen berendezett szobák, fürdőszoba szolgálta a vendégek kényelmét. A tatai Gazdakör Tejszövetkezete minden reggel házhoz vitte a nyaralóknak az üveges tejet, teavajat, sajtot. A Kőnig-sütöde rendelésre ugyanúgy házhoz szállította a friss péksüteményt, kenyeret. Alkalmi vendégek elhelyezésére néhány szobával rendelkezett a Bárány- és Hajba Vendéglő is.

35 A diákcsoportok fogadására alkalmas szálló azonban hiányzott. A Kereskedelmi Minisztérium anyagi támogatásával az elöljáróság 1942-ben a Melegvíz és a Malompatak közelében felépítette a negyven férőhelyes diákszállót.

36 231