Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Körmendi Géza: Tata-Tóváros, mint kedvelt fürdő- és üdülőhely (1773–1939)

Száky Zsigmond komáromi ácsmester a dunai nyár fürdők mintájára elkészítette az uszodát, melyet Esterházy Miklós gróf beleegyezésével a kastély és a svájceráj közötti „Álé" előtt állítottak fel a Nagy-tóban. Az uszodát a tó partjával fahíd kötötte össze. A téglalap alakú vízfelületet minden oldalról széles stég szegélyezte, ahonnan a gimnázium tanulói ugráltak a vízbe, verseny esetén innen rajtoltak. Az uszodát 1845. június 22-én nagy ünnepség keretében, zeneszóval, mozsárágyú dörgéssel, úszóversennyel nyitották meg. Az eseményről a pesti lapok is tudósítottak. Az ünnepélyt június 29-én megismételték. A nagy tolongásban egy fiú beleesett a vízbe, a ruhástól beugrott tornatanár mentette ki. Az uszodát minden ősszel szétszedték és nagyobb alkatrészeit a svájceráj, kisebb berendezési tárgyait pedig a piarista rendház udvarán tárolták tavaszig. A Nagy-tóban 1845-tól 1847-ig három nyáron felállított uszoda alkatrészeit 1848-ban a konviktusba beszállásolt katonák széthordták. Ezzel végleg megpecsételődött az első tatai uszoda sorsa.

8 TATA-TÓVÁROSON A 20. SZÁZAD ELEJÉTŐL MEGÉPÍTETTÉK A STRANDFÜRDŐKET Az 1867-es kiegyezés utáni évtizedekben felgyorsult a polgárosodás. A két község területén feltörő melegvizű források lehetővé tették Tatán is a polgári igények közé tartozó kádfürdők, majd a 20. század elején a modern strandfürdők kialakítását. Számos tanulmány, tudományos előadás, újságcikk foglalkozott a tatai forrásvizekkel. Hatásukra 1886-ban azt tervezték, hogy a források vizét vízvezetéken elvezetik a fővárosba.

9 Az elképzelés később nem valósult meg. A visszaemlékezők szerint az 1880-as években már működött négy medencével a zsidók tisztasági fürdője, a mélyen épült (mai) Fürdő utca 8. számú házban. A Burgundiát, a megnyílt kádfürdőről 1883-ban Fürdő utcának nevezték el. A fürdő 1944 júniusában a tatai zsidóság Auschwitzba történt deportálása után megszűnt.

10 A Hajdú utca és a Malom köz sarkán álló emeletes házukban nyitotta meg a Wagner család a kádfürdőt 1895-ben. A ház alagsorában két egyszemélyes és két kétszemélyes hideg-meleg vizes, zuhanyozóval ellátott tisztasági fürdő működött. A ház udvarában kialakított 11x7 méteres és másfél méter mély, nyilvános hidegfürdőt az I. világháború után az orosz hadifogságból hazatért Wagner Gyula vezette. A fürdők vizét a szomszéd, Szent Vincéről elnevezett Irgalmas Nővérek zárdájának kertjében eredő, 21 C° Lopresty-forrás biztosította. A forrás vizét az uszodába a két méter magas kerítés tetején egy nyitott vályúban vezették át.

11 A Wagner uszodában az 1930-as évek végén, májustól szeptember közepéig belépődíjként 40 fillért szedtek. Az öltözködés a tizenöt vászonfüggönyös, elhúzható ajtajú kabinban történt. A körülmények puritánok voltak. Berendezése mindössze a bejárat ajtaja mellett lógó tükör a lányok fésülködéséhez, két pad a napozásra és a pontos időt mutató óra a falon. A második világháború után még néhány évig működött a kádfürdő és az uszoda. A Wagner család elöregedett, Wagner Gyula meghalt, s a diákok uszodáját végleg bezárták.

12 234