Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Körmendi Géza: Tata-Tóváros, mint kedvelt fürdő- és üdülőhely (1773–1939)

Az 1900-as évek elején a két község területén feltörő melegvizű források vizének hasznosítására az elöljáróságok fürdők kiépítését határozták el. Elsőnek az Eszterházyuradalom alakította ki a hattyúligeti hidegfürdőt 1903-ban, az angolkertben eredő Tükör-forrás, ismertebb nevén Kék-forrás és a Najád- vagy Angyal-forrás lefolyó vizének szabályozásával.

13 1907-től 1912-ig itt rendezte meg úszóversenyeit a Magyar Úszó Egyesület.

14 A „Tata-Tóvárosi park úszóháza" végül azután kicsinek bizonyult, s ezért a versenyeket Tata-Tóvárosról Győrbe és Sopronba helyezték át. Tata, a Rába-kerületi verseny megrendezési jogát 1920-tól 1926-ig kapta újból vissza. Ezekben az években a Nagy-Tóban, a tó fenékzúgója előtt alakították ki a 100 méter hosszú, és 20 méter széles pályát. Az elkerített részen még vízipóló mérkőzéseket is rendezhettek.

15 Az 1922-ben lépcsőzetes nap- és homokfürdővel, tutajokkal felújított Kristály uszoda kabinjai 1926-ban leégtek.

16 A következő évben a kor követelményeinek megfelelően építették ki a strandfürdőt három medencével. Az első sekélyvizűben a gyerekek játszhattak, középre került az 50 méteres versenymedence, a harmadik pedig a négy méter mély a csúszdával, a trambulinnal az ugrók részére. Háromszáz személyre új kabinsort, két 60-60 fős közös öltözőt adtak át, valamint a homokos területen állították fel a tornaszereket. A pálmaház mellett megnyitották az uszodába és az angolkertbe egyaránt átjárható kör alakú, oszlopos kioszkot, ahol dzsessz- illetve cigányzene hallgatása közben meleg ételeket fogyaszthattak a fürdőzők és a szórakozni vágyó vendégek.

17 Ekkor nevezték el a strandfürdőt Kristály uszodának. A várostól másfél kilométerre Naszály felé, a Fényes-forrásokból enyhén szénsavas 21-23 C° fokos hőmérsékletű víz tört fel. Közülük három forrásnak megkülönböztető nevet adtak a tataiak. A nádpadlóval elkerített felső forrást a grófné használta fürdésre. A kerítésen belül kis ház szolgált az öltözésre és homokföveny a napozásra. A területet a gróf jágerei őrizték. A következő az ún. Katona-forrás. A laktanyából kivezényelt katonák ebben a forrásban fürödtek. A legalsó a legszebb, amelyről az öregek elmondása szerint a fürdőt elnevezték, Fényesnek. A három méter mély forráskráterből a tiszta vízben szabad szemmel jól látható fehér kvarchomokréteg bugyogott föl, melyből ezernyi buborék szállt fel a forrás felszínére. Az említett forrásokból, s azok lefolyó vizéből Tata község a közönség számára 1903-ban alakította ki a fürdőt, és a parton megépíttette a közös öltözőt. A szerény körülmények nem csábították a Fényesre a vendégeket, ezért Tata képviselő-testülete 1927 nyarán a fürdő területén utakat épített, a sétányokra padokat helyezett el. A Naszályi út felől a kiépített bekötőúton naponta többször közlekedett autóbusz a Kossuth térről a Fényesre. Kosnár Sándor az új kabinsor mellé felépítette a csárdát, ahol cigányzene szórakoztatta a fürdőzőket.

18 A Fényes-fürdőtől kétszáz méterrel lejjebb a források lefolyó vize kisebb tóvá szélesedett, amit zsilippel szabályoztak. Itt az 1900-as évek elején még a tatai és kocsi asszonyok kendert áztattak, innét kapta a Kenderáztató nevet. A csendes környékű, kellemes vizű helyet vasárnaponként a tatai családok felkeresték, hogy gyermekeiket a vászonból készített felfújható úszóalkalmatossággal úszni tanítsák.

19 Megemlítem még, hogy a Fényes-források közelében lévő Feneketlen-tó hideg vizében nem fürödtek. Horgászásra használták. 235