Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

jából. Egy fejezet pedig arról szól, hogy Tatatóváros, mint járási székhely miként funkcionálhat. Arra most nem térünk ki, hogy Magyary professzor a Tatai járást tette meg közigazgatási vizsgálódásainak gyakorlati színteréül. (Az egy másik, talán ugyan ilyen egész napos konferencia témája lehetne.) A felmerült problémák megoldásához megfelelő taktika is szükségeltetik. „Hogyan segítsünk?" - kérdezi az utolsó fejezetben Magyary Zoltán. A válasz és a megfelelő taktika kidolgozása most is a települések egyesítésében található meg. „Az egyesítés kérdése évtizedek óta már többször felmerült, de eddig soha nem sikerült. Ezért reménykedtek egyesek most is az akció eredménytelenségében. Miért is sikerült az egész mégis most? Valami lényeges különbségnek kellett a régi esetek és a mostani közt lennie. Ez a következő: az egyesítés kérdése a múltban, mint helyi érdekű ügy szerepelt. ... Most azonban az egyesítés ügye úgy volt felvetve, hogy az nemcsak a közigazgatás legalsóbb tagozatát érdeklő lokális ügy, hanem az állam szervezetének részletkérdése és az állampolgárok közt 12.000 magyarnak létérdeke. ... Az egyesítés sikere tehát azt jelenti, hogy a közigazgatás ezúttal hivatása magaslatán állott és az országos, a közérdekű szempontok érvényesülését oligarchikus törekvésekkel, partikuláris érdekekkelszemben biztosította. "

52 A két település egyesítéséről szintén sokat lehetne írni, és arról is, hogy milyen előnyökkel járt a várost illetően ez a közigazgatási lépés. Magyary elsősorban a hitbizományi uradalmat, a grófi családot okolta, hogy korábban nem indulhatott meg Tata és Tóváros fejlődése olyan mértékben, mint az az ő szempontjai alapján kívánatos lett volna. Mivel bejárta Európát, sőt Amerikát is, bizton állíthatjuk, hogy volt kellő tapasztalata e téren. De arról sem feledkezzünk el, hogy az Eszterházyak is sokat tettek. Különben nem lehetett volna több oldalon keresztül írni a grófi család birtokairól, a városban működő gyárakról a Vármegyei évkönyvek sorozat megyénket részletező kötetében.

53 Ebben a könyvben írnak arról, hogy városunk akár a magyar Salzburg is lehetne. A vármegye idegenforgalmi nevezetességei közt olvashatjuk: „A történelmi és kultúrtörténeti műemlékek és nevezetességek egész során kívül természetbeni adottságok is lehetővé tették, hogy az idegent a vármegye földjére vonza a bizony sajnos csak szűk anyagi keretek között mozgó propaganda. Ilyen természetbeni adottság például Tata amely ma már a magyar Salzburg nevet verekedte ki magának. Az európai érdeklődés homlokterében évekkel ezelőtt tűnt fel Tata neve éspedig akkor, amikor a M. kir. Operaház előadásában itt tartották meg a Csavargó és Királyleány című operák szabadtéri előadásait. Ezek a szabadtéri ünnepi játékok már európai értelemben vett társadalmi és művészi eseménnyé nőtték ki magukat s az országos és külföldi sajtó egyértelmüleg ekkor nevezte el magyar Salzburgnak Tatát. ...A sajtó egyetemes elragadtatását, az abszolút művészi teljesítmény mellett, előnyösen befolyásolta a csodálatosan szép fekvésű kisváros, annak romantikus 600 holdas nagy tava, 240 holdas vad eredetiségében pompázó, történelmi emlékekben gazdag angolkertje az évszázados fák lombjai közül égkék színekben kitükröző 60 holdas hattyustava, a késői magyar barokképítészet néhány Európaszerte számontartott remekműve, ...a remek formában és épségben tartott 500 éves öregvár, gyógy erejűhévvizei és kénesforrása, a várost keresztül-kasul szelő kristálytiszta patakok és bugyborékoló források partjain pompázva nyíló kék egyiptomi tündérrózsák színes látványa, ... gyönyörű kirándulóhelyei, festői várromjai, vadban gazdag erdőségei s halban gazdag vizei... Ezekkel a lenyűgöző, szép látványosságokkal lépten-nyomon 226