Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

veszedelmen kívül vélem lenni magamat a mezőn, emelkedni érzem egyik kerekemet, s felfordulék. A két ló, a két első kerék ment. Orrom nyerge be vala törve, bal könyökömet öszezúzá fer slagom, melyben a Gessner Salamon özvegyének, viszont ajándékul férje munkáinak negyedre tű pompás kiadásáért és férje portraitjáért, égetett földben, tokaji essential és bort akartam Bécsből elindítani; inasom pedig sántán kelé fel a földről; kocsim össze volt törve. Megfordultam s visszamenék a Szarka nevű fogadóba. Orromból csorga a vér, s jobbommal kénytelenvoltam balomat tartani. Egy sváb asszony a fogadóig kísért. A katonai seborvos bíztata karomra nézve, de koponyámat féltette. - Hanyatt fekve írtam meg levelemet Komáromi orvos-doctor Nagy Sámuel úrnak, hogyjöjön látásomra. Jött. - Nyolcz napot tölték Tatán, s orrom meggyógyult. Balkarom baját csak a váradi hévvizek szüntették meg. "

20 A baleset nem vette kedvét Kazinczynak az újabb látogatástól. Sőt, várakozással és kíváncsisággal látogatott el ismét városunkba. Magyarországi utak című beszámolójában már másként ír tatai élményeiről. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy közel harminc év telt el balesete óta. „Szerdán, april 13-dikán el hagy ám Pannonhalmot. ... Tatára térénk ki utunkból, hogy ismét láthassam a gróf Eszterházy kertjét, mely felől tudtam, hogy az, 1803 óta, midőn először valék itt, nevezetes változtatásokat kapott. Akkor nehezteléssel láttam, hogy a rajzoló azt annyira elborította fákkal és csalitokkal, hogy a szem alig talála helyet megnyughatni. Most a panasznak nincs helye. Gyönyörű paradicsom minden tekintetben, s szép kinézései vannak a Vérteshegy s a pinczeházak felé, melyek sűrűen egymás mellett, kis gazdag falut képzelteinek. S szebb vegetatiót nem gondolhatni. Egy olasz nyárfa derekát kétszeri ölelésem által sem foghattam keresztül. De ékességét kivált gazdag vizi-pártiai adják. Széles és hosszúan elnyúlt taván százanként úszkáltak a hattyúk. A kisded vár azon nagy habokat hányó tó szélében, melybe II. Lajos a Szolimán békét ajánló követeit behányatta, eledelül a halaknak, igen elmés igazitásokot véve, s a régi kor Ízlésében. De azt megtekinteni tiltá az estvére hajlott idő. A nap örömeit neveié a piaristák collégiumának rectora, Fájsz József úr, és az ide már sok esztendő előtt Ujhelybőljött professor Nequaszil, s rector úr szobájában végig forgatott rézmetszésekgyűjteménye, és az Eszterházyak képei a refectorium falain."

2I Az „irodalmi" leírások mellett a 19. század közepén megszaporodtak az egyéb öszszefoglaló munkák, amelyek az előzőekhez hasonlóan próbálták meg leírni hazánkat, a települések állapotát. Ezek közül volt, amelyeket a „tanuló Ifjak számára" állítottak össze és vannak, amelyeket a kor legkiválóbb statisztikusa, földrajzi írója készített. 1848-ban adták ki Pesten a Hármas kis-tükör címmel ismert könyvecskét, melyben a „Magyar Királyi Birodalomnak az az Magyar Országnak és a hozzákapcsolt egyéb részeinek I Földleírását, II. Mostani polgári Allapotját, s III. A magyar nemzet régi és újabb történetét, tanuló Ifjak számára hiven ábrázolja."

22 Mit kell tudnunk erről a könyvecskéről? Csorba Csaba a következőket írja a hasonmáskiadás kapcsán: „Losontzi (Hányoki) István, az Utrechtben 1140-ben teológiai doktori oklevelet szerzett nagykőrösi református gimnáziumi tanár majd igazgató nyugalomba vonulása után jelentette meg a legalapvetőbb tudnivalókat tartalmazó tankönyvét Pozsonyban, 1113-ban ... Losontzi, a magyar nyelvű iskolai oktatás egyik úttörője aligha gondolta, hogy könyvecskéje több mint háromnegyed századon keresztül az elemi iskolák legkedveltebb tankönyve lesz, amelyet Pozsonyban, 218