Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

tudós honfitársait, ösztönözte őket a közös munkára. Tervéről 1718-ban egy levélben írt, melyben társakat toborzott az ország történetének, földrajzának, politikai, közjogi és népességi viszonyainak feldolgozásához. Vele egy időben a magyarországi jezsuiták is hasonló terveket fontolgattak: a történeti forrásmunkák összegyűjtését és az ország feltérképezését. Hasonló szándékok ebben az időben ritkán találkoztak. Bél Mátyás és a jezsuiták történeti és földrajzi feltáró tevékenysége közt közvetlen kapcsolat nem alakult ki. A központi kormányszervekkel azonban Bél Mátyásnak jó munkakapcsolatot sikerült kialakítania, s a hivatalos támogatás is nagyban hozzájárult ország-leírásának alaposságához. 1723-ban egy mintakötet (Prodromus) készített, amelynek alapján az uralkodó is mellé állt, igaz közvetlen anyagi támogatást csak egyszer kapott.

10 Tanári, lelkipásztori munkája mellett nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bejárja az országot, megnézze a tájakat, meglátogassa a városokat és falvakat, megismerje a lakosokat, összegyűjtse a történelmi emlékeket. Bél munkáját megelőzően hazánk földrajzáról és történelméről nem készült tudományos, tárgyilagos összefoglaló munka. A korábbi krónikák inkább színes, legendás elbeszélések voltak. Tagadhatatlan, hogy a műben vannak tévedések, de nem homályosítja el az írásmű felbecsülhetetlen érdemét, kultúrtörténeti értékét. A szerző korai halála miatt nem érhette meg művének teljes kiadását. Eletében négy, halála után még egy kötet jelent meg nyomtatásban. Néhány vármegye leírása kéziratban maradt az utókorra, köztük Komárom vármegyéé is. A fellelhető kötetek egy részét az utóbbi időkben lefordították és kiadták. A Komárom vármegyével foglalkozó kötet lefordítására és kiadására az 1980-as évek végén került sor.

11 A fordító előszava szerint a „késedelem" oka, hogy a kézirat Bél hagyatékából a kalocsai érsek, majd hercegprímás esztergomi irattárába került, s szállítás közben megrongálódott. A teljes pusztulástól Bencsik József pap és jogtudor mentette meg, aki 1820-1828 között az esztergomi könyv- és levéltár őre volt, s az eredeti példány állapotát látva kézírással lemásolta az egész kötetet. A másolatban sok helyen kihagyások, üres részek vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy az eredetei példány már akkor is igen megviselt volt. A hivatkozott kiadvány is Bencsik Józsefnek, a Prímási Levéltárban őrzött latin nyelvű kézírásos másolata alapján készült. Jelen dolgozatban csak azokat a részeket idézem, amelyek a város leírásával foglalkoznak. A bőséges történeti részből csak annyit, ami feltétlenül szükséges az összefüggések megértéséhez. „Komárom vármegye leírása Bencsik József könyvtáros által BÉL MÁTYÁS Megrongálódott kéziratából, abból a részből, Amely szemüveggel még olvasható volt, Megmentve további pusztulástól. 214