Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

hosszabb időre. Ettől fogva 1444-ben, 1445-ben, 1441-ben, 1448-ban, 1458-ban szintén mint Rozgonyiak birtoka merül föl. 1459-ben Mátyás király Rozgonyi Jánosnak, Rajnáidnak és Ozsvátnak adta, életök fogytáig. Ók bírják 1462-ben s ők tartanak hozzá jogot 1464-ben és 1465-ben is. Ugyanez időtájt azonban visszaváltá a király s díszesen újra építteté. Ranzani és különösen Bonfini nem győzik eléggé csodálni. Utóbbi szerint fényre minden más várnak eléje tehető. Négyszög alakra épült, kettős kőfallal, tornyokkal és árkokkal. Körülötte a hatalmas tó terül el, mely a mint vizét kibocsátja, útjában itt-ott megpihen s kisebb halastavakká szélesül... köröskörül messze terjedő vadaskert. A várbeli épületek hosszú sorát rejtik az ebédlő-, háló-, mulató- és fürdő-szobáknak, bőkezűen ékesítve arannyal, pompás színekkel és szobor-művekkel. Elültágas csarnok néz le a vár piacára. - Fénykorát azonban már Zsigmond király korában élte, midőn - e király uralkodásának vége felé - Traversari, egy pápai követség vezetője, mint királyi mulatóhelyet írja le, melyet hatalmas és nagyszerű halastava (piscina) a halászatra, vadaktól nyüzsgő erdei pedig a vadászatra rendkívül alkalmassá tesznek. "

4 A városokról szóló részben, a levéltári dokumentumokra hivatkozva olvashatunk arról, hogyan fejlődött az „Abbasde Tota" elnevezés az évszádok során: „Oppidum (regis) Vytatha Jobagiones de Vytatha." (1413: Dl. 10071), majd „Opp. Thatha" (1419: Pannonhalmi főapáts. Házi lit. VIII. B. és Akadémia tört. Lev. 4. r. 28. III. 33., 1426: Dl. 11788), és folyamatos a részletes levéltári dokumentumok felsorolása, amelyeket Csánki munkájához fellelt és felhasznált. A továbbiakban pedig a következő leírást találjuk a városról: „1391-ben és 1392-ben a simontornyai Laczkfi István nádoré. Bizonyára e család hűtlensége következtében került Zsigmond király kezébe. 1413-ban (Uj-Tata m-város) a királyé. Később a benne épült vár sorsát követte. - Sz. Péter és Pál apostolok tiszteletére (még Sz. István király korában) keletkezett benczés apátságnak patronátus-jogát 1460-ban adományozta Mátyás király a Rozgonyiaknak, a kik ez időben magát a két várost Tata várával együtt kezükön tartották. Ez apátságé volt az itteni vám is; 1419-ben azonban a vértes-keresztúri apátság követelte. A ferenczrendieknek is volt itt kolostoruk. ... Ó-Tata tiszta magyar város volt. Polgári családai 1490-ben: Kalmár, Vilhalm, Bar ta, Szabó, Menszáros, Varga, Süveg, Szendi, Boros, Tar és Főczén (Fewcyen). Ugyanez idő tájt azonban sok zsidó is lakott itt. "

s Tata történetével kapcsolatban van néhány olyan monda, amelyek érdekesek ugyan, de semmi valóságalapjuk nincs. Az egyik ilyen történet szerint II. Szulejmán követét a tatai várban tartották fogva, majd a vár bástyájáról a tóba lökték (a monda szerint ez volt a mohácsi csata közvetlen kiváltó oka). A török időkről sajnos nem sok olyan irat maradt fent, amely most számunkra érdekes lehet. A Tata történetével foglalkozó várostörténeti sorozat (Annales Tataienses) egyik kötete éppen erről az időszakról, illetve a 15 éves háborúról szól, emellett egy-két könyv is foglalkozik a megye törökkori történetével, ezért ezt az időszakot most kihagyom. A tudományos, vagy éppen a helytörténettel foglalkozó kutatók elsősorban irodalmi és levéltári forrásokat kutatnak, de napjaink egyre fejlődő világában egyikünk sem hagyhatja figyelmen kívül a jelenkor modern vívmányait kutatásai, tanulmányainak elkészítése során. A legegyszerűbb példa, hogy már számítógépen írjuk dolgozatainkat, jegyzeteinket. De kutatásra is használhatjuk a számítógépet. A kulturális örökség digitalizálásával számtalan cikk, tanulmány, konferencia foglakozott, foglalkozik. Hozzá kell tenni azonban, hogy természetesen nem pótolják az új kutatásokat a fellelhető, 211