Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

G. Miklós Márta: Adatok a tati céhek vallási szokásaihoz

A zászló elkészültéről nincsenek adataink. Egy 1748 januárjában kelt és Balogh Ferenc jószágkormányzó által szignált levél tanúsága szerint nem készülhettek el a zászlók - sem az előbb említett, sem más céhé -, hiszen a levél a következőket tartalmazza: „...Botrankosztató volt kétségkívül ekoráigis, hogy jeles Czéhek ekoráig articulusaikba foglalt tartozásokat, az Isteni szolgalatokba el mulatták; és Zászló nélkül mostig vannak és ennek nem léte mellett a ' közönséges Processiokat, el mulatják, vagy pedig némelyek kőzőlők kedvek tartása szerint gyakorollyák..."P Balogh Ferenc egyebek mellett megparancsolta tehát, hogy „a ' jövő húsvét Szent Innepekig száz forint büntetés alatt tisztességes és böcsöletes zászlókat csináltassanak és azokat azidevaló Parochiális Templomba béhelyesztessék," valamint, hogy a kántoronként megtartott szentmisének napot válasszanak és azon mindannyian megjelenjenek. A rendelkezések jó részét a céhek nem tartják be, „...kivévén mind azon által azt, hogy zászlóikat meg csináltatták, és talán meg hagyot offertoriumokra némelyek el mennek...".

30 Ez az idézet már pontosan egy évvel később (1749. január), szintén Balogh Ferenc által írt levélből származik. Nincs okunk feltételezni, hogy a zászlók nem készültek el. Alátámasztja ezt a feltételezést a mészárosok céhkönyvének 1769. évi elszámolása,

31 amelyben a legényeknek zászló hordozásáért 8 forint 40 krajcárt fizettek. II. A zászlók második nemzedékéről és a hozzájuk kapcsolódó szokásokról lényegesen több információval rendelkezünk. Mohi Adolf, a tatai Nagytemplom plébánosa 1909-ben írott munkájában a következő céhzászlók létezéséről tudósít bennünket:

32 Takács - 1800; az adat hitele valószínűsíthető, hiszen a takácscéh számadáskönyvében

33 az 1800-as évnél a következő bejegyzés olvasható: „...Budára vitt négy mester embereket az Zászló Péngálló Pictorhoz..." valamint az 1800-as évtől a céhbe álló mesterek a céhzászlóra is fizetnek taxát. Mészáros - 1821 ;

34 a zászló a tatai Kuny Domokos Múzeum tulajdonában van. Csizmadia: 1822?, 1827!;

35 a zászló a Tatabányai Múzeum tulajdonában van, a Mohi által megadott 1822-es évszám valószínűleg elírás eredménye, valójában 1827 a helyes dátum. Patkoló kovács: 1824; Mohi szerint magyar-német feliratos,

36 a zászló nem került elő. Német szabó: 1827; Mohi szerint német feliratos,

37 a zászló nem került elő. Posztós: 1830; a csapók számadáskönyvében

38 az 1830-as évek közepétől szerepel, hogy a céhbe lépéskor a zászlóért fizetni kell. (Valószínű, hogy Mohi a posztós alatt a csapókat értette.) Szűcs: 1831 ;

39 a zászló a Kuny Domokos Múzeum tulajdonában van. Tímár: 1852; ez a zászló nem került elő, viszont a Kuny Domokos Múzeum tulajdonában van a tímár ipartestület 1932-ben készült zászlója,

40 melynek középső olajképei feltételezhetően e zászlóból származnak. A zászlók felszentelése ünnepi szentmisén történt. A tatai céhek életében e jeles napok a következők voltak: Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe - csapócéh, Szeplőtelen Boldogasszony ünnepe - csizmadiacéh, Pünkösd harmadnapja - takácscéh, Vízkereszt napja - magyar vargák, Űrnap nyolcadának második napja - német vargák, Keresztelő Szent János ünnepe - fazekasok, Szent Mihály napja -juhászok, farsang valamelyik napja - mészárosok, Szent Katalin ünnepe - bognárok, Szent Jakab és Szent Szeverénus ünnepe - posztósok, Szent Márton ünnepe - csapók, Szent László ünnepe - csizmadiák, Szent Erhardt - német vargák.

41 A céhek és a védőszentek közötti kapcsolat bemutatása meghaladja e dolgozat kereteit. 184