Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában
28 BÚJNA 1991. 29 1 Jo. 374. 30 JEREM - SOMOGYI 1992, Abb. 6. 7. és 180. 31 PICHLEROVA 1969, T 8. 2. Ez a rajz elnagyoltságával igen csalóka. Csak a csésze fényképén lehet látni, hogy itt is egy kiugró vállán erősen benyomkodott edénykéről van szó (u. o. T 44. 1.). Korban még megfelelő analógiák a krizovany nad dudváhomi kunyhó töredékei is. A probléma itt is az, mint Smolenicén: az ábrákon hiányoznak a méretarányok (PAULIK 1962, obr. 2. 3., 5., 6., 8., obr. 4. 5.). 32 A hasonló sok smolenicei edény és töredék többsége szintén a törésvonalon mélyen bevagdalt, s a bütyökdíszes példányok többsége sima. Az analógiák megnevezésében a nehézséget az okozza, hogy különösen a töredékek esetében megállapíthatatlan a méret - s valószínűleg ezért a szerzők sokat közülük (a típus-meghatározást illetően) még leíró táblázataikból is kihagyták! Ilyen pl. a mienkhez leginkább hasonló, vállán sűrű besimításokkal díszített töredék is a 10. házból (DUSEK - S. DUSEK 1984, T. 87. 5.). Smolenicén egyébként úgy tűnik, gyakoriabbak a hasonló alakú és díszítésű, nagyobb tálak - de azért a mienkhez hasonló kis csészékkel is jócskán találkozunk. Csak belekezdek itt az egész edények felsorolásába, i. m. 1984. alapján: 7. ház: T. 50. 25.; 8. ház: T. 56. 7., 10. stb. Méret szerinti megkülönböztetést egyébként úgy tűnik Bújna sem tesz, bár igaz, hogy a kis csészék és a tálak formája és díszítései a legtöbb esetben hasonlók. De, ha már cikkének címében „Knickwandschale"-x. említ, én mégsem jegyezném itt pl. a pilismarót-szobi-révi példányt (i.m. 1991, 368-369.), ami 23 cm-es peremátmérőjével mégiscsak egy nagy tál - funkciójában tehát a csészétől igen eltérő (WOLLÁK 1979, 50. és 8. k. 1.). 33 Csak egy a számos lelőhely közül: Tokod-Erzsébet-akna: PATEK 1984, T. 19. 5-10. (méretarány hiányzik). 34 BÚJNA 1991, T. 1.; BUJNA-ROMSAUER 1984, T 1. 9. Az utóbbi, eredeti közleményben látható, hogy a település objektumaiban (melyek közt kis időrendi különbségek is észlelhetők) több kis analóg csésze töredéke is előfordul (pl. 18.: T 1. 1.; 17.: T. 2. 5.; 19.: T. 3. 4. 35 Komárom-Esztergom megye területén sok a lausitzi, vagy lausitzi-jellegű lelet. Bár ezeknek jó része manapság szórványnak minősíthető, úgy látszik, hogy ezek önmagukban nem fordulnak elő, hanem többségében kora vaskori leletekhez társulnak (most a késői urnasíros időszakot nem veszem figyelembe). Eszerint a lausitzi jellegű leletek jelenlétét többféleképp is lehet értékelni: jelezhetnek tényleges benyomulásokat - de a leletek lehetnek aktív kereskedelmi kapcsolatok bizonyítékai is. Előbbit véli valószínűnek Romsauer (ROMSAUER 1986, 174-175.) a HB-C fordulója körül - s ebben a korai időben én is így látom. Legjobb bizonyítéka ennek a Tatabánya-dózsakerti temető, melynek korai sírjaiban több lausitzi jellegű edény került elő. Már a temető előzetes ismertetésében is a típustáblákat úgy állítottam össze, hogy ez ezekből kiderüljön (VADÁSZ 1986, Abb. 3. 9., 11., 12.; Abb. 4. 1., 2., 7-9.; Abb. 5. 2., 4-5., 7-9.; Abb. 7. 1-6.). Hasonló leleteket közöl PATEK 1984. a megyéből (T 18. 8.). Sajnos az i.m. 18. T-ján ábrázolt, ide vonatkozó leletek aláírásai hibásak és kevertek, így megállapíthatatlanok a lelőhelyek (különösen i. h. 3., 7.; feltételezhető, hogy a kétszer említett 3. esetében a 2. sz.-ra és Tokod, Altáró Erzsébet-aknára kell gondolni). Egy azonban biztos, hogy Süttő-Feketehíd lelőhely nincs. A Duna parttól kb. 10 m-re lévő vasúti hídhoz minden lelet a süttői földvárról kerülhetett. Közismert, hogy itt a vasúti pálya építésekor a magaspartból levágtak.). Itt kell megjegyeznem, hogy a süttői köznépi temetőben is sok a lausitzi jellegű lelet - a telepről azonban restaurálatlansága és rendezetlensége miatt nem tudok nyilatkozni. A továbbiakban, mint két kevésbé ismert lelőhelyet Dorog-Hungáriahegyet és Esztergom-Búbánatvölgyet kell megemlítenem. Ezeknek a lelőhelyeknek ugyan részlegesen közölt a leletanyaga (MRT 5., 21. t.), sajnos azonban mindkét helyről épp a mondandómat igazoló anyagot hagyták ki a közlők. Dorog-Hungáriahegy esetében azonban már a közölt urnatöredék is igazolja, hogy itt nem szokványos kora vaskori leletekkel állunk szemben (az urnának a Kyjatice kultúrában vannak megközelítő analógiái: ld. Felsőtárkány-Várhegy: MATUZ 1992, 9. t. 11., 11. t. 17.; ugyanitt a fazék töredékéhez (MRT 5., 21. t. 3.) is találunk analógiát: i. m. 1992, 8. t. 4., 21. t. 2.). Ezek a párhuzamok - és még a közismert kard is - a dorogi leletek HB-C korát valószínűsítik (ha közös előkerülési helyük egyáltalán valószínű: MRT 5., 59-60., 5/1.). Már nehezebb a búbánatvölgyi leletek korát meghatároznom. Ezen a helyen a leletek sorozatosan kerültek elő üdülőházak és a camping építésekor. Szerencsére azonban itt többször is folyt kisebb leletmentő ásatás (Zolnay, Török és Lányi), s többször volt terepbejárásos gyűjtés is (i. m. 216., 8/97.). Ezekből az adatokból tudni, hogy a Búbánatvölgyben település és temető is volt egykor. Az MRT-ben láthatóan a temető anyagának közlésére törekedtek - s már ebben is találhatunk figyelmet érdemlő edényeket (i. m. 21. t. 13., 16.). Teljesen kimaradtak azonban a közlésből az edénytöredékek, melyek közt számtalan a lausitzi jellegű cserép. Mindkét lelőhely közlésre érdemes, ez a munka jelenleg folyamatban van. A búbánatvölgyi leletek a dózsakertieknél és a Dorog-hungáriahegyi anyagnál valamivel 110
