Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

későbbinek tűnnek, de biztosan HD l-re keltezhető már a Tatabánya-vasútállomási temető. Itt, a Kemenczei által feltárt 16 sírnak szinte mindegyikében előfordul késő-lausitzi (platenicei) jellegű edény. Legáltalánosabbika ennek az erősen kiugró vállú tál, melyek vagy kis, lencse-szerű benyomott pontok és vékony behúzgált vonalak kombinációival díszítettek, vagy díszítetlenek. A sírok másik standard melléklete, az urna is majdnem minden esetben a korábbiaknál jóval kisebb, s profilja mindig lágy, törésvonal nélküli. Feltűnő még az is, mennyivel ritkább itt a mintás felületi grafitdíszítés - s ha előfordul, gyakori bennük a szabálytalanság, ami szintén a későbbi kerámia jellegzetessége. A vasútállomási temető közlés előtt áll (a közlési jog átadásáért Kemenczei Tibornak tartozom köszönettel). Már előzetesen is elmondható azonban, hogy ez a temetőrészlet mindenben eltér az eddig ismert HC korú temetőktől. Ennek oka elsődlegesen későbbi kora, másrészt feltűnő és uralkodó késő-lausitzi kapcsolatai. Ezért feltételezem, hogy az ide temetkező közösség valószínűleg egy kisebb, északról bevándorló csoport lehetett. 36 ROMSAUER 1993, 25. Romsauer egyébként a déli irányú lausitzi elmozdulásokat klímaváltozásokkal, s ennek következtében környezetföldrajzi változásokkal magyarázza (ROMSAUER 1986, 174-175.). 37 Az, hogy a dózsakerti és a vasútállomási sírok egy, ugyanazon temető két szélét képviselhetik, természetesen Vékony G.-ral mindkettőnkben felmerült. Mindkét temetőrészlet ugyanis az Altal-ér és a Galla-patak közt fekszik, s Dózsakertben is vannak későbbi sírok. Én azonban ezt a lehetőséget nagy valószínűséggel elvetem. Köztük ugyanis több mint 1 km a távolság, s felépült közben a lakótelep, minden bejelentés nélkül. Korábban mindkét temetőről így szerzett tudomást a múzeum, s a város is bőkezűen támogatta az évekig tartó ásatásokat, eredményei iránt is mindig érdeklődve. 38 Én a legutolsó, egész DNy-Szlovákiára kiterjedő kalenderbergi lelőhely-összesítést ROMSAUER 1986. évi cikkéből ismerem. Itt a mellékelt térképen (T 10-11.) jól látható, hogy a HB-HC l-ben a Vág és a Garam közt gyér késő-urnasíros népességgel lehet csak számolni. A következő (11.) térképen, mely a HC 2-HD 1 helyzetet ábrázolja szintén jól látható, hogy a Vág mentén a kalenderbergi népsűrűség (vagy a kutatások intenzitása?) jóval erősebb, mint tőle keletre, az említett két folyó közt. A szerző ezt a jelenséget megfelelő talajtípusok elterjedéséhez kapcsolja. 39 Az Altal-ér medre mentén elhelyezkedő későbbi leletek sora egy almásfüzitői sírral kezdődik (Id.: Lenhardt-gyűjtemény, 17. j.), majd következik a mi sírunk. Ettől nagyobb távolságra a Tata-Tófaroki település, melyből egy leletmentés során Vékony Gáborral egy gödröt kaptunk el váratlanul (VADÁSZ - VÉKONY 1979, 4. k.: ezen a képen sajnos több a rossz profilrajz! HD eleji korra utalnak itt az 1., 3., 10. ábrák). Valószínűleg erről a telepről mosódott a tatai Öreg-tóba az a rengeteg cserép, mely a tókotrásból származva a tófaroki partokat szinte beborította, s köztük HC-HD 1 edénytöredékeket is találtam (KDM Ltsz.: 79.89.24-49.). Ezután már a tatabányai temetők következnek. Hiába is kerestük a hozzá tartozó településeket, nem találtuk. Dorog-Hungáriahegy széles völggyel (egészen Piliscsévig) és Esztergom-Búbánatvölgy is valósággal nyitva áll a Garam torkolatáig, aminek mentén Szlovákiában szintén sűrűsödnek a leletek (ROMSAUER 1986, T 11.). 40 Edényünknek jó analógiái pl. a halimbai tál a 29. sírból (LENGYEL i. m. 162., 2. k. és 45. t. 3-8.). A sír Paulik által adott HD keltezésével (PAULIK 1975, 36.) egyetértek. 41 S. DUSEK 1976.: mély füles tál: Abb. 3. 4. (5. sír), Abb. 6., 8. (12. sír) stb. A fordított csonka kúpos, behúzott, sima peremű tálkákhoz szükségtelen minden párhuzam. Közismert, hogy az idősebb urnasíros időszaktól a kelta időszakig általánosan használt forma. A fazekak tipológiája teljesen kidolgozatlan. Talán a tatabányai temetők anyagának elemzésével lehet itt majd előbbre jutni. 42 Minden említett süttői párhuzamhoz Id.: VADÁSZ 1983. Megjegyzem még itt, hogy a süttői halomban is eggyel több volt a fedővel bontatlan tálkák száma, a tatai sírhoz hasonlóan. Értelmetlen azonban találgatni, hogy esetünkben vajon melyik tál lehetett fedetlen, hiszen azt sem lehet biztosan tudni a nagy töredékek miatt (VI. tábla) hogy mellékletként valójában hány tál és fedő lehetett a sírban. A hiányos töredékek lehetnek ugyanis Kincses K. gondatlan felszedésének is az eredményei. Ugyanis a tálak és fedők égésnyomaira sem lehet egyértelmű okot találni. Ez lehet ugyanúgy annak a következménye, hogy a máglyán voltak, vagy a tálkában valamit égettek, de annak is, hogy az edényt használata után a még meglehetősen forró máglyamaradványra dobták (vö. 3. j.). 43 DOBIAT 1980, 105., Abb. 14.: a szerző itt Csönget (13) és Somlóvásárhelyt (14) csak közvetett okokkal szerepeltetheti a fedővel borított tálas sírok közt: ezeknek a halomsíroknak az anyagában nem fordul elő szitula. ///