Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Kissné Cseh Julianna: A Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának leletei Tatán és környékén
területen egy újabb csoportot alkotott, amire a már említett észak-dunántúli és a délszlovákiai korabronzkori kultúrák jelentős hatást gyakoroltak (Kisapostag, Aunjetitz). Mindezek hatására alakult ki az új régészeti egység, melynek elnevezésére egyik legfontosabb lelőhelye alapján javasolta a Tokod csoportot. Elterjedése az Ipoly jobb partjától a Duna mindkét oldalán nyomon követhető, elterjedési centruma KomáromEsztergom megye területére esik. Jól ismertek a század elején a Magyar Nemzeti Múzeumba került, minden bizonynyal sírokból származó edényeket, melyeken jól megfigyelhetőek a Tokod csoport edényművességének jellegzetességei (III. tábla). 17 A vezértípus a tölcséres nyakú, bikónikus vagy kettős kónikus testű - ahol az éles törésvonal a has alsó harmadában van - bögre. Peremük a peremből induló s a váll alatt támaszkodó füllel szemben felmagasodik. Díszítésük is jellegzetes, mégpedig nem a motívumokat kitöltő mészbetét alkalmazása, hanem a mészbetétágy kialakítása s a gazdag motívumvilág miatt. A mészbetétágy kialakításában használták a Kisapostagi kultúrára jellemző ún. tekercses pálcikás megoldást is, de a minták lapos eszközzel történő mély kimetszése ennél jóval gyakoribb volt. Az előbbi technika lényege, hogy vékony pálcikára, amit fából vagy esetleg állatcsontból készíthettek vékony fonalat vagy állatszőrt tekernek, s ezt nyomkodva az edényfalba alakították ki a motívumokat, majd azt mészbetéttel kitöltve égették ki az edényt. Mind a tekercselt pálcikás mind pedig a lapos eszközzel bevájt motívumok célja a mészbetét minél jobb megtapadásának biztosítása volt. 18 A csoport népességének halotti rítusa hamvasztásos volt, s a feltárások alapján a szórthamvas, gyakrabban pedig az urnás rítust alkalmazták. Az urnák mellé egy- vagy két jellegzetes bögrét helyeztek néhány más, minden bizonnyal a halotti útravalót tartalmazó fazék vagy tál mellett. A jellegzetes textil vagy seprűdíszes hatvani urnák mellett itt is előfordulnak, később pedig általánossá válnak az itt látható tölcséres nyakú, bikónikus vagy nyomott gömbös testű, különböző méretű urnák zömökebb és karcsúbb, kettő vagy négyfülű változatai, vagy egyszerűen a legnagyobb kihasasodáson vagy közvetlen felette bütyökkel díszítve. Bár Tatán és közvetlen környékén nem került sor település feltárásra, más lelőhelyek alapján viszonylag jól ismerjük a település szerkezetéből, a lakóházaik típusából kikövetkeztethető életmódjukat. Komárom-Esztergom megye területén eddig 16, a Tokod csoporthoz tartozó települést sikerült feltárni vagy terepbejárás során feltérképezni. 1959-ben Kalicz Nándor Nyergesújfalun tárt fel egy településrészletet. 19 A kultúrréteg vastagsága 60-120 cm között váltakozott. A feltárás 6 házalapot, számos többször megújított tűzhelyet, méhkas alakú és egyéb hulladékgödröt eredményezett. Itt került elő az időszak egyik legfontosabb lelete, egy csont szíjelosztó is, ami alapján a kultúra népe egyike azoknak, akik a Kárpát-medencében a legkorábban ismerték a ló felszerszámozását. Tokod-XV. akna lelőhelyen szintén Bandi Gábor végzett 1960-ban és 1961-ben leletmentést, ami bronzkori telepjelenségeket, azaz gödörház-részleteket, döngölt padlót, hulladékgödröt és kőgyűrűvel kerített, kőborításos urnás és hamvasztásos sírokat eredményezett. 20 A leletek korát a tokodi csoport és a dunántúli mészbetétes kerámia közötti átmeneti időszakra keltezte. Mindezek alapján a lakosság viszonylag 60
