Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Kissné Cseh Julianna: A Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának leletei Tatán és környékén
nagyméretű, földbe mélyített, felmenő falú négyszögletes alaprajzú házakban élt, ahol a tűzhelyek és a padlók többszöri megújítása hosszabb egyhelyben lakásra utal. Fémművességük produktumai elsősorban ékszerek, ruhadíszek (nyakperecek, kartekercsek, horgony- vagy fecskefarok-alakú csüngők, félgömbös pitykék, spirálcsövecskék), melyeknek jellegzetes darabjai a Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának bronzművességében is továbbélnek, ezért részletesebb ismertetését és használatukat ott mutatom be. A már a kifejlett DMK korszakból származó leletegyüttes, a már említett Újhegyi szőlőkből, Singer Károly ajándékaként került a Kuny Domokos Múzeum régészeti gyűjteményébe (IV. tábla 2-3.; V. tábla l.). 21 A már ismert urna mellett a kétfülű, hasán bekarcolt hálómintával díszített kétfülű bögre változatai a kultúra gyakori leletei közé tartoznak. Időrendben a következő leletanyag a század elején Szomód környékéről a Magyar Nemzeti Múzeumba került leletegyüttes (V. tábla 2., 3., VI. tábla 1-2., 6-7.; VII. tábla 3.; VIII-IX. tábla), ahol a kultúra egyik vezértípusának tekintett egyfülű korsó is látható (VII. tábla 3.). 22 Ezt az edényt általában vékony vonalakkal és pontkörökkel díszítették. Azért hangsúlyozom a díszítést, mert ez volt az egyik alapja a művelődés észak- és dél-Dunántúli csoportra történő felosztásának, hogy a további kulturális egységekre történő felszabdalását ne is említsem. 23 Míg a dél-dunántúli edényekre a gazdag, szinte barokkos díszítést tartották a jellemzőnek, addig az északdunántúlira a képen is látható egyszerű, vonalakból és pontkörök kombinációjából álló mintát tartották dominánsnak. Ez az elmélet - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - a teljes temetőfeltárások esetében nem igazán álja meg a helyét. TEMETKEZÉS A leggazdagabb leletanyag itt is a temetőkben került elő. Temetkezési rítusuk hamvasztásos volt, s szintén mind a szórthamvas, mind pedig az urnás rítust alkalmazták. Mivel Tatán nem történt temetőfeltárás, ezért temetkezési szokásaikat a közeli Bánhidán feltárt temető eredményei alapján mutatom be. 24 A sírok átlagos mélysége 45-50 cm között mozog. A beásás kezdete a mai felszíntől átlag 20 cm-re, de előkerültek olyan sírok is, melyeknek urnája már 5 cm-re jelentkezett. Az eltérés nem kizárólag a talajeróziónak köszönhető, az urnás, általában kőpakolással vagy kőkörrel körülvett sírok kerültek elő a felszín közelében, míg a szórthamvas rítusúak sírgödrét mélyebbre ásták. Gyakoriak a kőpakolásos vagy kövekkel körülrakott sírok, s gyakran a sírgödörbe is dobáltak köveket, illetve előfordul az urnák mészkővel történő lezárása is. A sírbeásások megközelítőleg kör és ovális alakúak, s viszonylag sűrűn helyezkednek el. Több esetben is feltételezhető, hogy nem egy személyt temettek egy sírgödörbe. Ide sorolhatók a kettős rítusú sírok, így pl. Bánhidán a 18. sír esetében a sírgödör D-i részébe két urnát helyeztek, a sír É-i felében pedig egy szórthamvas temetkezést tártunk fel. A mellékletadás esetében is eltérés mutatkozik a különböző rítusú sírok között. Az urnás temetkezések esetében a mellékleteket az urnába vagy szorosan mellé helyezték 61