Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Kissné Cseh Julianna: A Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának leletei Tatán és környékén

Tatai bronzkori leletek előkerüléséről az első helyi híradás Rédey (Rohrbacher) Miklós (1868-1931) nevéhez fűződik, aki 1888-ban írta meg Tata történetéről szóló monográfiáját.

9 A jogász végzettségű, fővárosi rendőrkapitány-helyettes nemcsak szakmai folyóiratok munkatársa volt, de számos helytörténeti tanulmánya is megjelent helyi folyóiratokban, így a Tata-Tóvárosi Híradóban is. Történelmi érdeklődése vezette a helytörténeti kutatások felé, számos munkájával igyekezett kiegészíteni a már említett tatai monográfiáját is, de a bővített kiadásra már nem kerülhetett sor.

10 Természetesen sem neki, sem kortársainak nem róható fel hogy nem tudták megkülönböztetni az őskor különböző szakaszából származó leletek kulturális hovatartozását, pontos időrendi meghatározását. Újabb adatokat Dornyay Béla (1887-1965) földrajz-természetrajz szakos, majd geológiából bölcsészdoktori fokozatot nyert piarista tanártól kapunk, aki Tata múltjának (is) fáradhatatlan kutatója volt. A tervezett várostörténeti monográfiát ugyan nem sikerült megírnia, de széleskörű érdeklődésének köszönhetően saját kutatási területén, a geológián kívül számos, a régészetet, történettudományt, irodalom- és művészettörténet érintő cikke, tanulmánya jelent meg a helyi folyóiratokban vagy adott ki különlenyomatokban. Folyamatosan fejlesztette a tatai piarista házi múzeum anyagát, ami az ő munkájának köszönhetően vált Tatai Múzeum néven regionális gyűjteménnyé, s egyben a mai múzeum elődjévé.

11 Kőkori, vagy esetleg bronzkori, vastag cserépedény töredékek és edények előkerüléséről tudósít a Kálváriadombon, amiket a cselédház („marhapasszus-házikó") kőfal kerítésének déli szögletétől délre 57 m-re, a vásártér korlátdúcainak ásásakor, 1899. augusztus 23-án találtak (a leletanyag a grófi Vármúzeumba került, nem került be a Tatai múzeum gyűjteményébe).

12 Szintén ő ír a tóvárosi téglagyár területén pleisztocén és bronzkori leletek előkerüléséről (Kugelmayr Ede találta a Mihályi és Társa-féle tóvárosi téglagyár agyagja felett).

13 A történelmi Komárom Vármegyében Gyulai Rudolf (1848-1906) bencés szerzetes, tanár nevéhez fűződik a Komáromvármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet megteremtése (1886), aminek egyben 1886-1897 között titkára, 1888-1897 között pedig a régiségtár őre volt. 0 volt az egyleti múzeum megteremtője, s az első kiállítás megrendezője is (1889). Az 1880-as évek elejétől a gimnázium értesítőiben és a helyi lapokban rendszeresen publikált elsősorban a város és a vármegye múltjával foglalkozó helytörténeti dolgozatokat. 1887-től Komárom vármegye és város monográfiáján dolgozott, s így került sor a tatai leletek leírásra is. Tatáról említ négy tokos vésőt, egy csonka űrvésőt, egy díszes karperecet, Szomódról pedig egy bronz tűt (AE 1896, 177.), s általa vált ismertté az is, hogy 1879-ben gr. Eszterházy Miklós a Remeteségben edényeket és bronztárgyakat talált.

14 Mint már említettem, Komárom-Esztergom megye területén a kultúra sajátos változata a Tokod csoport belső fejlődésének eredményeképpen alakulhatott ki, természetesen nem kizárva illetve figyelmen kívül hagyva a Dunántúl más területein a kultúra kialakulásában szerepet játszó Kisapostagi kultúra szerepét, amihez területünkön a tőlünk ENY-ra fekvő Aunjetitzi kultúra is hozzájárult. A Hatvani kultúra Tokod csoportjának leválasztását Bóna István nyomán

15 Bandi Gábor végezte el.

16 A csoport eredetét a Duna-Tisza köz középső szakaszától É-ra elterülő Hatvani kultúra fokozatos K-NY-i irányú mozgásával magyarázta, melynek során az Ipoly és a Duna partja közötti 59