Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

A tatai javaslat igen meglepő, hiszen míg az előző három esetében feloszlatott szerzetesrendek épületeiről van szó, ugyanakkor a kegyesrendiek működő tanító rend volt. A Kancellária április 12-én a soproni és győri rendházak kérdését a Hétszemélyes Tábla véleményének csatolásával döntésre az uralkodóhoz terjesztette fel.

36 Tata esetében még 1788-ban sem született felterjesztés a Kancellária részéről, még ekkor is az egy évvel azelőtt a Helytartótanácstól bekért alapítólevélre vártak.

37 Időközben tervek születtek a feleslegessé vált megyei épületek hasznosítására. Győry 1787. március 20-án javasolta, hogy a tisztviselők a megyei kvártélyházakban lakhassanak. A Kancellária a javaslatot támogatólag megküldte a Helytartótanácsnak, miszerint ezek továbbra is megtartandók megyei tulajdonban, s a fő- ill. alszolgabírák, számvevők, a levéltáros s más tisztviselők lakásául hasznosítandók. Legfelső helyről kért döntést a volt esztergomi megyeháza ügyében. Javasolták, hogy ezt vagy adják el és a befolyt összeget a Tatán megvásárolandó megyeház költségeire fordítsák, vagy itt helyezzék el a katonai nevelőintézetet, mely jelenleg évi 150 forintért bérelt épületben van.

38 Az 1786-ban végrehajtott megye-egyesítés után két évvel ily módon megállapítható, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések jelentős részét még nem hajtották végre, inkább csak újabb tervek és elképzelések születtek. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a kerületi rendszer megteremtésével a megyei igazgatás tényleges irányító szerepének jelentősége csökkent, másrészt betudható ez a végrehajtásért felelős szervek és személyek halogató taktikájának is. A közigazgatási reform által érintett területekről valószínűleg nem álltak rendelkezésre pontos adatok, ill. ezek megbízható megállapítására az egymást követő különböző és rövid határidőn belül választ váró uralkodói utasítások nem is adtak módot. Jellemző, hogy pl. a Kancellária által 1786-ban készített két felterjesztésben az egyesített megye igazgatási szervezetének létszám és kereseti adatai egymáshoz viszonyítva esetenként az egyharmadot is meghaladó eltéréseket mutatnak.

39 Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy a különböző kérdésekre adott válaszok - a több mint száz évvel később Mikszáth Kálmán által megörökített vármegyei gyümölcsfa-statisztikához hasonlóan - inkább íróasztal mellett született spekulációk, mintsem tényleges felmérések eredményei lehettek. Az 1787. december 2-án megindult török háború elvonta a császár figyelmét attól, hogy a közigazgatási reform tényleges végrehajtását ellenőrizze, a hazai dicasteriumok és kerületek, ill. megyék pedig ezáltal lehetőséget kaptak, hogy eddig is megfigyelhető halogató magatartásukat immár szabadabban érvényesíthessék. Ily módon a számos elemében megkérdőjelezhető és hagyománysértő, ugyanakkor sok területen ésszerű és szükséges reformokat, a közigazgatás hatékonyabbá tételét célzó terv megvalósítása torzóban maradt, ill. a császár halála után a vármegyei közigazgatás a korábbi állapotok restaurálását végezte el. 74