Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában

Felmerül bennünk a kérdés: mi okozhatta alig néhány évvel az emancipációs törvény adta egyenlővé válás lehetősége, az asszimiláció előtti szabad út megnyitása után a zsidóellenesség fellobbanását? A válasz megadása során utalnunk kell néhány általános történeti aspektusra. Az egyik lehetséges válasz szerint, amely talán túl egyszerű és így nyilván vitára is okot adhat: az ok a felszínt jelentő liberális törvényhozás és a társadalom valódi fejlettsége közötti minőségi különbségben keresendő. A liberális törvényhozás olyan demokratikus törvényalkotó munkával igyekezett felzárkóztatni az országot a kialakuló demokratikus Európához, amely törekvéssel ellentétben állt a magyar társadalomszervezet fejlettsége, inkább fejletlensége. Tatán a zsidóság már régen helyben lakó, asszimilálódott csoport volt, mely megtalálta helyét a helyi társadalomban. Az antiszemita hullám hamar elvonult, mivel nem helyben kialakult jelenség volt, nem hagyott mély nyomokat a helyi társadalomban. Valószínűnek látszik, hogy a helyi mérvadó izraelita körök tartottak attól, hogy egy-két ilyen kilengés, ha túlkompenzálják, s főleg, ha súlyos méretekben kezdenek vele foglalkozni, csak árthat a hosszú, keserves évtizedeken keresztül kialakult pozíciójuknak. Valószínű, hogy ennél bölcsebben nem is cselekedhettek volna, hiszen ez a vihar is amilyen gyorsan jött, úgy el is távozott a kisvárosok egéről. Folytatódott tehát az a korszak, amelyet a tatai polgárság és a zsidóság aranykorának is nevezhetünk. A földesúri bérleményeken gondos gazdálkodással megszerzett pozíciók, a lassan meginduló fejlődés és a tradicionális magyar társadalom földhöz való kötődése, vonakodása az újtól, a változástól, a polgári foglalkozásoktól megteremtette a tatai zsidóság számára is azt a lehetőséget, hogy a helyi kapitalizálódás éllovasa legyen. Fentebb néhány gondolatban már szó volt a gazdasági növekedésről. A század második felében továbbra is sorra alakultak a különböző gyárak, üzemek: 1851ben Steiner Éliás cukorgyára, ugyan ebben az évben vetette meg a későbbi országos hírű bőrgyár alapjait Leopold Sándor tatai tímármester, 1852-ben Wessel Sámuel hozta létre posztómanufaktúráját. Ebben az időszakban a gazdasági aktivitás növekedésével együtt nőtt a hitközség társadalmi szerepe Tata-Tóvároson. Sorra alakultak a helyi zsidóság egyesületei, szervezetei. 1878-ban alakult meg az Izraelita Jótékony Nőegylet, amely hosszú évtizedeken keresztül segítette adományokkal az arra rászorulókat.

19 Hasonló céllal jött létre 1882-ben az izraelita elemibe járt leányok kezdeményezésére az izraelita Krajcár Egylet. Ők a szegény zsidó gyermekek tankönyvekkel és ruházattal való ellátását vállalták. Az erre szánt összegeket a tagok rendszeresen, apró részletekben, „krajcáronként" adták össze, de az egylet rendezvényeinek, estélyeinek bevételét is erre a célra használták fel. Az adományokat rendszerint karácsony előtt osztották ki szerény ünnepség kereti között, az izraelita elemei iskolában. 20 46