Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában

Ugyancsak komoly részt vállaltak az izraeliták a Tata-Tóvárosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1882. évi megalakításában, és a vezetőség több tagját is a hitközség adta.

21 Szintén 1882-ben nyílt meg az izraelita kezelésben működő kisdedóvó 1 óvónővel. Az intézmény vezetését Vidder Ede főtanítóra bízták, aki kezdettől hangsúlyozta az óvoda ,felekezeti színezet nélküli-ségét, tehát az egész település javát szolgálta az új létesítmény.

22 Az 1880-as évek legelejétől a német nyelvű istentiszteletekről, a német szellemű iskolai oktatásról egyre inkább a nemzeti jellegű oktatásra és nyelvre tértek át. Nagy része volt ebben a hitközség akkori elnökének, Farkasházy Fischer Dezsőnek, aki felszámolta a „középkori szokásokban elmaradt hitközségi állapotokat'.

2i hz 1880-as évek második felétől beszélhetünk egy újabb modernizációs hullámról, amely a századforduló körüli évekig tartott. Az ekkor fellendülő nemzetközi gazdasági életbe a döntően magyar zsidókból álló vállalkozói elit a magyar gazdaságot is bekapcsolta. Partner volt ehhez egyrészt a liberális magyar állam, a liberális politikai elit, másrészt néhány tucat külföldről betelepült, illetve asszimilálódott német polgár, akik a bankok segítségével középüzemeiket gyárrá fejlesztették. íme, néhány tata-tóvárosi példa a fejlődésre. A századvég kedvező politikai viszonyainak következtében ebben az időszakban tovább szaporodott a zsidó tulajdonú gyárak, üzemek száma. 1875-ben alapította Pollák Sándor pokróc, tarisznya és szőnyegüzemét. A Leopold-féle bőrgyár is tovább fejlődött. Zsidó tulajdonú még ezekben az években a Beer-szeszgyár, a Strausz-féle szappanfőző üzem, a Ganz téglagyár.

24 Leopold Sándor fia, Adolf 1881-ben különvált apjától és létrehozta saját üzemét. Az apai „örökséget" Ignác vitte tovább. 1898-ra mindkét üzem ismert és jól prosperáló céggé erősödött, ami számban kifejezve azt is jelenti, hogy az országos mennyiség 19%-át tette ki a bőrök feldolgozása. A háború alatt pedig hadiszállítók lettek.

25 Amíg a századfordulón az iparban éppen hogy meghaladják részesedésükkel népességi arányukat a tatai izraeliták, addig a kereskedelemben abszolút meghatározó a szerepük. Rédei (Rohrbacher) Miklós, Tata első nagy monográfiájának szerzője így jellemezte ezt a helyzetet: a tataiakban nem volt meg a kellő kereskedő szellem, ellenben „a zsidó születik rá, mint cigány a muzsikára".

26 E korabeli megfogalmazás azonban nem takar semmilyen negatív véleményt. Ezt igazolja a gondolat folytatása, mely szerint a tatai nép a helyi zsidóságban a kereskedés és az ipar fejlesztőjét találja meg. 1895-ben az egyéni egyenjogúsítás után a zsidó vallást is „egyenjogúsították", azaz az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította az 1895. évi XLII. tv. cikk. Az 1895. évi ún. recepciós törvény tovább erősítette a zsidó magyarok biztonságérzetét, az asszimilációs törekvéseket. Az izraelita vallású emberek társadalmi megbecsülését mutatta az, hogy egymás után nyertek a királytól nemességet: Fischer Móric herendi porcelángyáros 186647