Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában
uradalmat. A névsorban számos uradalmi tisztet, képviselőt és egyéb személyeket, családokat találunk - köztük sok zsidót is. Az egyik legismertebb Fischer Farkas, aki 1837. augusztus 15-én 5 %-os kamatra 1200 ezüstöt adott kölcsön. 13 Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc utáni évtizedek Az uradalom és a tatai zsidó hitközség közti, idillinek mondható kapcsolatot még az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc sem zavarta meg, pedig a környező nagyobb városokban ekkor ismét elkezdődtek a zsidóüldözések. Tatán és a környező településeken nem történtek ilyen események, nem űzték el őket, nem félemlítették meg a családokat. A törvényes keretek között még a nemzetőrségben is helyt kaptak az izraelita vallású férfiak. Tatán 1848. június 23-án, a nemzetőrök zászlószentelési ünnepségén még a tatai rabbi is szólhatott. 1849. július 18-án a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását, de ennek a későn jött törvénynek már gyakorlati jelentősége nem, csak üzenetértéke volt. A megtorlás, amely az egész nemzetet sújtotta a szabadságharc leverése után, a zsidóságot is súlyosan érintette. Ebben a szabadságharcban a magyar zsidóság is vérét és vagyonát áldozta. „Ennek fejében" 1850-ben a zsidó közösség egészét mintegy 230.000 forint értékű hadisarc megfizetésére kötelezte Haynau. Ezt az összeget Ferenc József később egy rendelettel ugyan 100.000 forintra mérsékelte, s kikötötte, hogy a két év fizetési határidő leteltével az összegyűlt pénz egy részét zsidó iskolai és tanügyi alap létrehozására kell fordítani. A politikai jogok megvonása 1849 után megszüntette a zsidó közösségek még megmaradt közhatalmi jellegét. A zsidó közösségek ebben az időben váltak a szó szoros értelmében vett hitéleti egységekké: hitközségekké. 1851-ben gróf Leo Thun-Hochenstein II. József szellemében alkotta meg azon rendeletét, amely fontos lépés volt a hagyományos zsidó iskolák szekularizálása felé. E rendelet értelmében minden hitközségnek nyilvános elemi iskolát kellett felállítania. Tatán a 19. század közepén öt zugiskolát oszlattak fel és egy egységes iskola felállítását határozták el. A tehetségesebb tanítókat a rendes iskolánál alkalmazták tovább. Az iskola önálló épülete 1853-ban készült el. Az iskolaépítés terheinek elintézése után a csendes és eredményes működés következett. Gyakran volt része a tatai zsidó iskolának a felettes hatóságok elismerésében. Már 1858-ban a kormány az iskolát az izraelita tanítójelölteknek ajánlotta, mint olyat, amelynek „tanítói magukat hivatásuk közben kifejtett buzgalmuk, módszertani eljárásuk s az ifjúsággal való bánásmódjuk által különösen kitüntették' } 4 1875-ben a tanfelügyelőség hivatalos jelentésben számolt be az iskola működéséről, amellyel kapcsolatban a felettes hatóságok a következőket állapította meg: 43
