Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dóka Klára: Mezővárosok az egri püspökség és káptalan birtokán a 18. században

1717-ben kelt az első urbárium, mely szerint a lakosok a robot jelentős részét pénzzel (150 forinttal) megváltották, ajándékkal és a termésből 1/10-del tartoztak, de kilencedet nem kellett adni. Összesen 25 kila őszi, 25 kila tavaszi gabonát vetettek a birtokos számára. A 18. század közepén itt is megjelent a majorsági gazdálkodás. Bár kezdetben nem voltak uradalmi szántók, az apátfalviaknak a szomszédos Ostoros községben kellett robotolni. A lakosság száma a 18. század folyamán egyenletesen növekedett. A község történetét feldolgozó Kovács Béla számításai alapján a következő adatsort állíthatjuk össze: 1702-ben 288 fő, 1746-ban 570 fő, 176l-ben 756 fő, 1768-ban 786 fő, 1771-ben 948 fő, 1785-ben 1095 fő. A szűkös határ, a rossz természeti körülmények miatt a megélhetés egyre nehezebbé vált, és ez a terhek növekedése miatt 1751-ben felkeléshez vezetett. A mozgalmat a megye a birtokos kérésére nagy erőkkel leverte, majd a lakosok és a szeminárium új szerződést kötöttek. A számban megnövekedett lakosság most 200 forint cenzust fizetett, a ledolgozandó robotot évi 20 napban állapították meg, amit kézzel vagy igaerővel lehetett teljesíteni. Ezen túlmenően az úrbéresek három napot dolgoztak a majorságban, és ősszel a szeminárium Hegyalján lévő szőlőiből bort szállítottak. Ajándékot és tizedet adtak a legtöbb termésből, és ekkor került sor először a telkek kimérésére. A kialakult viszonyokat tükrözte az úrbérrendezés alkalmával 1768-ban végrehajtott előzetes összeírás is.

27 Ekkor 136 jobbágy- és zsellérgazdaságban igen magas, 58-as telekszámot állapítottak meg, melyekhez 850 magyar hold három nyomásban művelt szántó tartozott. Az irtásokon kialakított szántók ennek több, mint kétszeresét tették ki (1728,5 m. holdat). Az úrbéres réteken 118, az irtásokon 103 szekér szénát kaszáltak. A jobbágyok és zsellérek 1767-ig Monosbélen tartották állataikat, majd a kismezői pusztát vették bérbe, mivel a legelők Apátfalván csekélyek voltak. Ezen kívül rendelkeztek 45 hold kender 99 hold káposztafölddel, 108 hold kerttel is. Az uradalmi majorság 37,5 hold három nyomásban művelt szántóból és 23 kocsi szénát adó rétből állt. Működött Apátfalván téglaégető, három uradalmi malom és pálinkafőző, sőt a jobbágyok is foglalkoztak pálinkafőzéssel. Bár az apátfalviak 1751-ben elégedetlenek voltak sorsukkal, az úrbérrendezés után még rosszabb helyzetbe kerültek.

28 A rendelkezések szerint a megyében 28 hold szántó, 10 kaszás rét tartozott egy telekhez, ami a rétek szűkössége miatt Apátfalván 30 hold szántóra, 8 kaszás rétre módosult. Ennek értelmében 94 jobbágynak összesen 33,5 telek jutott: 38 családnak fél, 58-nak 1/4 telekrész. 36 házas zsellérnek szintén volt kisebb-nagyobb földje, 1/8-1/16 teleknek megfelelő nagyságban, a faluközösség pedig 10 hold szántót, öt kaszás rétet kapott. A szolgáltatásokkal kapcsolatban 1791-ben és 1804-ben kötöttek szerződést, melyek a most már kötelező, a korábbihoz képest tetemes robot megváltására lehetőséget adtak: csak a korábban meghatározott 20 napot kellett ténylegesen ledol249