Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Dóka Klára: Mezővárosok az egri püspökség és káptalan birtokán a 18. században
papi utánpótlás biztosítva legyen. Maga a Rákóczi-szabadságharc híve volt, amiért egy időre Szarvaskőre száműzték. Utódja Erdődy Gábor lett, aki fő céljának az egyházszervezést, a protestánsok visszaszorítását tekintette. Az ő idejében adta ki az uralkodó a Carolina Resolutio-l, mely a vallásgyakorlatot szabályozta. Különösen saját birtokán lépett fel erélyesen, és sorra visszavette azon templomokat a reformátusoktól, melyeket a püspökség, mint kegyúr építtetett fel. Barkóczy Ferenc alig volt 34 éves, amikor a püspöki székbe került. Ő mérette fel először a birtokot, igyekezett a jövedelmet növelni. Emiatt gyakran került szembe a települések lakosságával. 1746-1749 között egyházlátogatást tartott, mely a török kiűzése után az első felmérés az egyházmegye helyzetéről. Felsőtárkányban kastélyt építtetett, ahol fényűző életet élt, gazdag mecénása volt a művészetnek és az irodalomnak. 176l-ben elnyerte az esztergomi érseki széket és helyét Egerben Eszterházy Károly foglalta el. Barkóczyval ellentétben aszkétaként élt, le is bontatta a felsőtárkányi kastélyt. Pápa-ugod-devecseri jövedelmét is feláldozta az egyház érdekében, de a püspöki birtok hasznát is igyekezett gyarapítani. E jövedelmek a feudális járadékból, a tizedből és a majorságok hasznából álltak. A gyarapodás alapjának a telepítést tekintette. Nemcsak a magyar vármegyékből hozott új lakosokat, hanem szívesen fogadta a német birodalomból és az Ausztriából érkezőket is. A majorságokat a pusztákon rendezte be, elsőnek Hidvégen. A bérbe adott, elég rendszertelenül befolyó tized ügyében intézkedett, és a távolabbi vidékek kivételével azt saját falvaiban természetben szedte be. Eszterházy szemben állt a Habsburgokkal és különösen II. József politikájával. 1774-ben Hejcén kastélyt építtetett, mely a hasonló gondolkodású férfiak találkozási helye volt. A 18. század folyamán többször felmerült az egyházmegye felosztásának ügye, aminek Eszterházy ellenállt. Csak halála után mert hozzányúlni az uralkodó érdemben e kérdéshez. 2 1715-ben az országos összeírás szerint a püspökség települései közt 14 volt lakatlan, a benépesült községekben - Eger kivételével - 346 család élt, 1799-ben ennek csaknem tízszerese (3288 család). Köztük 2320 volt jobbágy, 796 házas, 172 hazátlan zsellér. A káptalani falvakban - a társbirtokos községekkel együtt - 1715ben 313 család lakott, 1793-ban pedig már 2820 adózó családfőt írtak össze: köztük 1087 házas, 207 hazátlan zsellért. 1715-ben a szemináriumi birtok falvaiban 99 adózó családot találtak, Eszterházy Károly idején viszont itt már 426 családfő élt. 3 Az egri püspökség, káptalan, szeminárium birtokán összesen öt város volt: a mezővárosi szintnél fejlettebb Eger mellett a püspöki Maklár, a káptalani Polgár és Poroszló, a szemináriumi Apátfalva. E rövid bevezető után rá kell térnünk arra a kérdésre, milyen volt az egyházi földesúr és a felsorolt települések kapcsolata, gátolta vagy elősegítette a fejlődést a birtokos, milyen volt a fejlődés útja a falvaktól eltérő jogállású településeken. Egert szándékosan emeljük ki ebből a körből. Mint a város történetéből ismert, a török kiűzése után 1687-ben szabad királyi város lett, azonban Fenesi püspök és 242
