Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dóka Klára: Mezővárosok az egri püspökség és káptalan birtokán a 18. században

a kanonokok tiltakozása miatt ezt a címet az uralkodó 1694-ben visszavonta. A lakosság ebbe nem nyugodott bele, és elsősorban Barkóczy püspök idején indult mozgalom a régi jogok visszaszerzéséért. II. József 1789-ben szintén megadta a szabad királyi város címet, de halála miatt ezt nem sikerült érvényesíteni. Az egri lakosság elsősorban szőlőműveléssel foglalkozott, sok volt az iparos és a kereskedő. A 18. század végéig használták, illetve bérelték a környező pusztákat (Tihamért, Almagyart, Kocs pusztát, Szőlőskét, Ceglédet), azonban e területeket - a későbbi allodiumok kialakítása céljából - Eszterházy elválasztotta az egri határtól. Elsőként a püspökséghez tartozó Maklárral foglalkozunk. E település a Bükkalja termékeny síkságán fekszik, szomszédai: Nagytálya, Kerecsend, Füzesabony püspöki, Szihalom káptalani falvak voltak. Már a középkorban püspöki birtok, mely 1380-ban vámszedési jogot, majd 1389-ben mezővárosi címet nyert. A törökök már a mohácsi vész után egy hónappal felégették, 1686-ig többször elpusztult, de lakói mindig újra visszaköltöztek. A szarvaskői, majd az egri vár tartozéka volt. 1631-ben, 1670-ben, 1680-ban kapott urbáriumot. Utóbbi kettő szerint évi 200 Ft készpénzt, az őszi és tavaszi gabonából 60 köböl bűzát, 20 icce vajat, három vágómarhát és természetben bordézsmát adtak. Ekkor 32 telkes jobbágy és 52 zsellér volt a településen. A reformáció már a 16. század közepétől szerepet kapott. Már 1562-ben élt református prédikátor Makiáron, 1683-ban 80 család közül csak öt volt katolikus.

4 1699-től a település teljesen néptelen volt és ezúttal lassan települt újjá. 1700ban Telekessy püspök privilégiumot szerzett a lakóknak évente háromszor tartandó vásár érdekében, és ezzel a gyakorlatban visszaállította a mezővárosi jogkört. Kedvezményekkel igyekezett elősegíteni a beköltözést: 1707-ben jelentős mentességeket ígért, szabad költözködést, az egész telek után nyolc, a fél telek után négy forint robotváltságot. Egyelőre a lépés nem volt sikeres. 1715-ben Makiáron 21 jobbágy, hat zsellér élt, akik 133 pozsonyi köböl szántót, 78 kaszás rétet, 233 kapás szőlőt használtak. 1720-ban is csak 30 jobbágycsaládot találtak az összeírok, akik 266 1/2 köböl szántót műveltek, illetve 194 kaszás réten gyűjtötték a szénát.

5 A Rákóczi szabadságharc után a kedvezmények vonzották az új lakosokat. 1741ben Tarnaszentmáriáról, 1758-ban Egerszalókról jöttek magyar telepesek, 1744-ben pedig jelentős német bevándorlás is kezdődött. 1758-ban Aldebrőről költöztek át német családok, 1764-ben a német tartományokból, 1772-1774-ben Ausztriából és Sziléziából jöttek. A kedvezményeken túl Makiárt azért választották szívesen a betelepülők, mert a sík vidéken megfelelő mezőgazdasági területhez jutottak, míg a birtok más falvaiban csak erdős, dombos helyet kaptak volna. Erdődy Gábor egyházszervezési akciója során visszavette a templomot, szentélyt, sekrestyét, tornyot építtetett, újjászervezte a középkorban már működő plébániát. Maga a prédikátor, Vásárhelyi Márton katolizált, 1738-ig mint licentiátus működött. A lakosság többsége azonban református volt, és amikor megszűnt a protestáns vallásgyakorlat, sokan elköltöztek.

6 Ez szintén a lakosság csökkenését eredményezte, majd folyamatos fejlődés indult. 243