Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Papp Klára: Mezővárosok a 18. századi bihari magánbirtokon

mot és a mészárszéket, majorság építésével fenyegette a lakosok földjeit, s a korábbi időszaknál jelentősebb szolgálatot írt elő számukra.

68 Az elköltözéssel fenyegetőző lakosok végül is elérték jogaik megőrzését. A birtokközpont szerepet is betöltő mezővárosok többsége a század folyamán meghatározó tényezője lett a megyén belül kereskedelmi forgalomnak: Diószeg, Élesd és Margita mellett Székelyhíd, valamint a nemesi közösségéről híres Nagyszalonta egyaránt jelentős piaci központtá vált. A világi birtok mezővárosaiban figyelmet szenteltek az iskoláztatásnak is. Az 1770/ 71-ben végrehajtott iskolaösszeírás szerint

69 a református népiskolák voltak a legnépesebbek és a legrégebben müködőek. Katolikus iskolát Diószegen \6l2-ben 7, Élesden 1728-ban 10, Székelyhídon 1741-ben 10, és 1753-ban 18, Derecskén 1742-ben 3 és Telegden 1759-ben 8 tanulóval nyitottak. A református iskolák közül a tanulók létszámát tekintve kiemelkedett Derecske 130 és Diószeg 110 gyerekkel, Nagyszalontán viszont hetvenen a fiú, s ötvenen a leányiskolába jártak. A világi birtok mezővárosaiban 27 077 lakosra 827 iskolába járó tanuló jutott. A 153 553 főnyi összeírt népességnek 17,6%-a volt a mezővárosi népesség, míg a tanulóknak csak 15,02%-a járt a tíz mezőváros iskoláiba. A 18. század folyamán a mezővárosokban lakó nemesség társadalmi súlya számottevő változáson ment keresztül. Bizonyos, hogy a 18. század első évtizedeihez képest a privilegizáltak lakosságon belüli aránya megváltozott, azaz a tényleges népességen belül növekedett a földesúri függésben élő adózó szabadmenetelű és örökös jobbágyság, valamint a zsellérek száma s ezzel együtt csökkent a taksás és armalista nemesség aránya. A változás ellenére igen figyelemre méltó a nemesség jelenléte és szerepvállalása a mezővárosok vezetésében. A kiváltságoltak városigazgatásban betöltött szerepe erősítette a mezőváros fellépését a birtokosokkal szemben, a külön nemesi önkormányzatok létrejötte azonban lehetőséget adott a nemesség és a parasztpolgárok érdekeinek szembeállítására is. A mezőváros-lakó armalista és kurialista nemesség a 18. század folyamán a privilégiumok megőrzéséért indított közös ellenállás, s a nemesi cím megtartásáért tett esetenként kényszerű - lépések (mint pl. a nemesi cím igazolását célzó eljárások)

70 mellett igyekezett kiépíteni autonóm szervezeteit, ugyanakkor kénytelen volt alkalmazkodni a településeken belül megváltozott erőviszonyokhoz.

71 Ennek következménye lett, hogy egyrészt megszerveződtek a nagyszámú kisnemesség közigazgatási különállását biztosító hadnagyságok (a 18. század végétől hadnagyszékek), másrészt az ún. kétfél tanácsok létrejöttével megkezdődött egy, a nemesség igazgatását, bíráskodását az egyes települések egészébe beillesztő folyamat is.

72 Az uradalmaknak adózó népességével szembeni érdekellentétek, az uradalmi adminisztráció követelései nyomán támadt konfliktusok kellően magyarázzák a nemesi érdekek védelmére megszervezett külön bíráskodást. A bajomi nemesek már 1714ben saját bírájuk illetékességére hivatkoztak. 1746-ban a „Nemesi Társaság hadnagyának, " Hajdú Jánosnak és vicehadnagyának, Gál Jánosnak a nevét őrizte meg a 164