Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Papp Klára: Mezővárosok a 18. századi bihari magánbirtokon

első contractust 1712-ben kötötte Esterházy az uradalom helységeivel,

60 amely szerint a 4500 rénes forint megfizetése ellenében megillette őket a földesúri (volt királyi) haszonvételek - kocsma, malom, mészárszék - joga, megváltották vele a kilencedet, s egyéb szolgáltatásaikat is. Az árendát az uradalom egészére egy összegben vetették ki, így az elöljárók közösen határozták meg, mennyi legyen a településenként fizetett taksa. Az „Uradalombéli Communitasokgyűlésén"általában a bíró és a nótárius vett részt, s azokat a helységekben felváltva tartották.

61 A résztvevőknek módjukban állt véleményt nyilvánítani a közös ügyekről, a vármegyei utasítások értelmezéséről, itt döntöttek a terhek helységenkénti elosztásáról, vagy a herceghez indított követküldésekről is. Derecske az uradalom központja volt, hiszen itt „laktak és laknak mostan is a Dominalis Tiszt urak, itt vagyon a Tömlöcz, a mellett három hajdú, egy katona, s a Törvényszékek is itt tartatnak'.

62 h mezőváros főbírója egyben az ún. dominalis bíró tisztét is viselte, aki vezette a közgyűléseket, elkészítette a számadásokat, s a bíráskodás vitás ügyeiben is jelen volt a településeken. A kétféle irányítási szerepkör központi szerepet juttatott Derecskének, kiemelte az uradalom többi mezővárosa közül. A derecskéi uradalomban 1738-ban próbálkozott a birtokos beavatkozni a bíróválasztás rendjébe: előírta, hogy a választás az udvarbíró három jelöltje közül történjen.

63 A század első feléből azonban nem maradt olyan adat, amely ennek a szándéknak érvényesülését igazolta volna. 1748-ban egy újabb utasítás a folyamatos feladatvállalást korlátozta, előírta ugyanis, hogy a tanács régi tagjai közül legfeljebb ötöt választhatnak újjá.

64 A tisztújítás általában újévkor történt, 1771-ben azonban „mindKirály Asszonyunk eő Felsége, mind a Tekintetes Ns. Vármegye parancsolattya"

65 november elsejét (Mindszentek napját) jelölte meg a választás idejeként. A 14 tagú tanács foglalkozott a papok és tanítók megbízásával, fogadta fel a konvenciós csőszöket, kerülőket, a városok kocsisát, kertészét, csapiárját, esetenként bábáját is. 1748-tól városgazda vagy gazdasszonya valamint portio perceptor segítette a bíró munkáját. (Biharnagybajomban a bíró szedte a taksát, a nótárius a portiót, aki ezért „különös conventio"gyanánt még 12 vonás forintot és egy pár csizmát kapott.)

66 A birtokos az úrbérrendezést kihasználva szabályozta a bírók igazságszolgáltatási tevékenységét is. Az 1777. június 9-én helységenként megkötött contractusok egy forintig és 12 botütésig engedélyezték az ítélkezést és a büntetést „kisebb pereskedésekben...a dominium apellátája mellett és jurisdictiojával. '

67 Az új szerződések nem csupán a megye úrbéres népességéhez hasonló terhek bevezetésének kísérletét jelentették, hanem jelentősen csökkentették a közös gyűlések döntéseinek érvényességi körét is. Derecskén kívül uradalmi központ volt Diószeg és Élesd is, Margita és Berekböszörmény pedig a Csákyak két provisoratusának központjaként működött. Diószeg mezőváros különösen Gronsfeld császári generális földesurasága idején került konfliktusba a birtokos gazdasági érdekeivel, aki elvette a szabad kocsmahasználatot, a mal163