Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Papp Klára: Mezővárosok a 18. századi bihari magánbirtokon
reite a boltot, a század nyolcvanas éveiben azonban egy Csoján Demeter nevű görög a bolton kívül a mészárszéket, a körösszegi halászó vizet is bérbe vette, (1794-ben már ő bérelte Kornádi mezőváros csapszékét), s házat, allodiális földeket használt a birtokon. A boltbérlő görög mindent árult: vasat, puskaport, kávét, patkót, dohányt, de pálinkát és bárányhúst is. Csoján több mint két évtizedig tartó különleges mohósága, pénzéhsége végül magára vonta a helybeliek és az udvarbíró ellenzését, s perbe fogták. 1814-ben már egy Rózsa Ferenc nevű zsidó kereskedő bérelte a berekböszörményi boltot és csapszéket. A görög - zsidó kereskedőváltás tehát itt is végbement, bár némileg később, mint az Esterházy uradalomban, ahol a változás - mint például Berettyóújfaluban - a század utolsó harmadában fokozatosan következett be. 3. A mezővárosok igazgatása, a települések és az uradalmak kapcsolata A vizsgált bihari mezővárosok közül nem mindegyiknek maradt fenn kiváltságlevele, amely a település igazgatását, jogállását tisztázhatná. Az egykori Nagysárréten fekvő Biharnagybajom a 16. század közepéig vezeti vissza privilégiumát, amelyet I. Ferdinánd királytól szereztek. Az 1552. március 10-én Pozsonyban kiadott mezővárosi kiváltságot tartalmazó oklevél egy szerdai hetivásárt, s két országos vásár tartásának jogát engedélyezte a helybelieknek. 55 Berekböszörmény lakói még a 19. században is 1518-ból és 1558-ból fennmaradt oklevelekkel igazolták mezővárosi jogaikat. 56 Évszázadokon át fennmaradt annak az emléke, hogy „pogány rabságbul"váltották ki földesurukat, az egyik Csákyt. Egy 1699-ből fennmaradt levél másolata alapján Csáky László apja adott a mezőváros lakóinak árendára lehetőséget (4000 forintért), amelyet a fia is meghagyott, bár ezer forinttal felemelte a fizetendő összeget. Az engedmény a 18. században robot- és dézsmamentesség követelésére adott lehetőséget a mezővárosnak. 1785-ben a Csáky család ismét kedvezni akart a városlakóknak, amikor megújították a zálogbirtokos Kornis gróf 1771. évi, Berekböszörmény négy országos vásárára és hetipiac tartására vonatkozó privilégiumát. 57 A sólyomkői uradalomhoz tartozó Élesd a kamarai birtoklás időszakában, 1760-ban nyerte el a mezővárosi oklevelet, amely tartalmazta három országos vásár tartásának engedélyezését is. A vizsgált mezővárosok közül hat az Esterházy család zálogbirtokába, majd 1745től adománybirtokába került derecskéi uradalomhoz tartozott. Derecske, Kába, Kornádi, Berettyóújfalu és Nagyszalonta hajdútelepülések voltak, amelyek ugyan a szepesi kamara értelmezése szerint már az l690-es évektől elveszítették korábbi kollektív nemesi kiváltságukat - hiszen a kamara összeíratta és megadóztatta őket -, de jelentős számú egyéni privilégizálásban részesített volt hajdúkatona élt bennük. Ugyancsak hajdúkiváltsággal rendelkezőnek tekinti a szakirodalom Diószeget is, amelyet a Rákóczi szabadságharc alatt, 1707-ben részesített privilégiumban a vezérlő fejedelem. 58 (Diószeg 1706-ban 111 katonát adott Boné András lovasezredébe. 59 ) A derecskéi uradalomba tartozó települések - a hajdúkiváltságtól függetlenül - a hercegi családdal kötött megállapodásnak megfelelően árendás állapotba kerültek. Az 162
