Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Knézy Judit: Csurgó egykori mezőváros népcsoportjai és a Festetics uradalom

tehenet is. A svajceros gondozta az eladásra szánt borjakat. Leírták, hogyan különítse el a különböző állatcsoportokat, feladata volt bizonyos fokig az állatok orvoslása is. Marhavész esetére is eligazítást kapott, mert gondatlanságból eredő, reá bizonyítható kár esetén neki és munkatársainak kellett a kárt megfizetnie.

63 1780-81ben már éves szerződésűek a svajcerosok, nevük fejőgulyássá szelídült. 5. Birkások A birkások is több évre szerződő vállalkozók ebben az időben. A többi vagyontalan, konvenciós alkalmazású pásztorral szemben ők főképp állatokból álló vagyonnal is rendelkeztek és annyi pénzzel, hogy a szerződéskor a megfelelő előleget le tudták fizetni. Vagyonuk volt a biztosíték arra, hogy az általuk okozott kárt meg tudják téríteni. Csöndör vagy Csender János kanizsai lakos, aki korábban több ízben segített az uradalomnak göbölök értékesítésében, aránylag kedvező 6 évre szóló szerződéshez jutott 1771 júniusában: Csurgón 1300, Udvarhelyen 600, Zsitfán (Taranyban) 1300 birkát bíztak rá. Ő és bojtárjai 1024 birkát tarthattak összesen. Az uradalom kijelölte az állatoknak a legelőt, adta a szénát, szalmát, gabonát és a fejeshez való edényeket. Sót már a birkásnak kellett beszereznie. Kovács György hahóti árendásra csak 400 birkát bíztak rá 1772-ben, de hasonló feladatokkal. Kovács György sorsa szerencsétlenül alakult, mert az ő hibájának tudták be a felvállalt 400 birkából 350-nek az elhullását. A kár megtérítésére két évi haladékot kért. Kötelezte magát, hogy ha a 60 forint adósságát még akkorra sem tudná megtéríteni, vállalja, hogy fiával együtt az uraság ökrös jobbágyai lesznek. 1772-ben szerződött Konczel György háromfai birkás is, de teljesen hasonló feltételekkel, mint Kovács György.

64 Lakásukat többnyire egybeépítették az akollal (3. ábra). 6. Halászok, rákászok, teknősbéka gyűjtők A csurgói uradalom a Dráván, Rinyán és a Mura egy szakaszán történő halászatot, a malomárkokban való rákászatot, valamint a Balatony nevű tó ilyen célú hasznosítását bérbe adta esetenként egész falvaknak, egyes csoportoknak vagy egyes személyeknek. Az uradalom területén lévő csurgói és bélavári halastó állományát igyekeztek a fogások révén szerzett nemesebb állomány beadatásával gyarapítani, de telepítettek halat, rákot malomárkokba is. A vízváriak szerződése 1771-73 közötti időre „a Fekete víztől vagyis Janától fogva egészen a heresznyei határig''tartott. Pénz helyett 170 gyalog munkást kellett két alkalommal irtásra vagy kukoricakapálásra előállítaniuk. A kifogott halból valamennyi kecsegét a bélavári, az egész galócát a csurgói tóba kellett beszállítaniuk. Kötelesek voltak arra vigyázni, nehogy más is halásszon e területen. Két légrádi halász 1772-ben árendálta a Dráva és Mura halászó vizeit községük határában. 136