Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Knézy Judit: Csurgó egykori mezőváros népcsoportjai és a Festetics uradalom

Mivel Csokonai Vitéz Mihály fél évig itt tanított, az irodalomtörténészek szívesen foglalkoznak Csurgó szerepével Csokonai költészetében, a korai magyar drámatörekvésekben.

9 A néprajzosokat,

10 néptáncosokat,

11 népzenekutatókat

12 a vidék népének sajátos néprajzi vonásai érdekelték a 20. század folyamán. E sajátos néprajzi arculat történeti gyökereinek kiderítését célozták eddigi vizsgálódásaim is,

13 melyekhez újabb szempontokat kutattam jelen előadásomhoz.

14 Csurgó a Szigetvárról vezető postaút mellett feküdt s vásártartási joga is volt a 18. században.

15 Mind a helyi, mind a környékbeli, s főként a kanizsai vásárokat, piacokat az uradalom, a jobbágyok, iparosok is nagyszerűen ki tudták használni. Az 1780. évi gazdasági utasítás kifogásolta, hogy a csurgóiak nem veszik figyelembe hizlalt marháik eladásakor az uradalom elővételi jogát, s ezzel jelentékeny haszonhoz jutnak.

16 A marhaeladáson kívül a jobbágyok jóminőségű búzát, bort adtak el, fejlett volt a fával foglalkozó háziipar is. A kutatott forrásokból kiderül, hogy az itt lakó jobbágyok többsége jómódú, vallásukra nézve reformátusok vagy evangélikusok. Festetics Pál idejében még gyakoriak voltak a jobbágyszökések, ezt ekkor még egész és másfél telek kiosztásával igyekeztek megakadályozni, de a jobbágyok egy része inkább ragaszkodott a fél telekhez, mert azután kevesebb volt a szolgáltatás. Festetics György birtoklása idején már úgy látták, fél telek elegendő e területen egy népesebb jobbágycsalád megélhetéséhez. Ebben az uradalomban az iparosok egy része is rendelkezhetett fél jobbágytelekkel az 1770-es években. A jobbágypanaszokból tudhatjuk meg, hogy a szokásos mezei, szőlobeli munkákon túl milyen speciális feladatokat láttak el még robotban, illetve hosszúfuvarban: irtásokat végeztek,

17 építkezésekhez szállítottak fát, deszkát, meszet, a tizedbor szállítása is sok fuvart igényelt az uradalom egyik helységéből a másikban lévő kocsmáihoz vagy pincéihez. A büntetésekért kiszabott robotjegyzékből kiderül, hogy a fából való építkezésekhez, fából való eszközeik készítéséhez a jobbágyok az uradalmi erdőket is szegényítették: tölgyfát, szilfát, bükkfát vágtak ki „mestergerendának", „pajtafának", „talpfának", „karókat" épület falakhoz, szőlőkaróknak, présnek alkalmas fákat, dongás edényekhez mogyoró vesszőt termeltek ki.

18 A csurgói uradalomban aránylag későn kezdődött az iparosok odaszervezése, az uradalom éves alkalmazottai közül a kocsisok, béresek felvétele, egyáltalán a bérmunkások szervezése.

19 Az 1770-es évektől már nagy mozgás észlelhető mind Csurgó mezővárosba, mind az itteni uradalom más helységeibe beköltöző iparosok és más árendások tekintetében, az időszakosan itt megforduló iparosok, kereskedők, időszakos munkára szerződőkepés aratók, cséplőmunkások „krániczok", napszámosok felvételében. Foglalkoztatták a környékbeli cigányokat is napszámos vagy akkord munkában. Az iparosok, árendások letelepítésével az uradalom nemcsak a saját közvetlen feladatainak ellátóit szerződtette, hanem megtöltötte velük az üresen maradt házakat, az árenda fizettetésével jövedelmeinek körét bővítette. Emelte 128