Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Hudi József: Pápa mint igazgatási központ a 18–19. században

Pápa város mint igazgatási központ a 18-19. században Hudi József (Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára, Pápa) A Bakonyalja és a Kisalföld érintkezésénél, országos főútvonalak találkozási pontjánál fekvő Pápa sajátos fejlődési pályát futott be a török hódoltság megszűnte után. Megőrizte, sőt a reformkorban kiterjesztette középkori eredetű kiváltságát (a harmincadvám-mentességet), s ezzel jogilag is kiemelkedett a magyar mezővárosok átlagából.

1 A török ellen sikerrel küzdő végvári erősség harcászati jelentősége a Rákóczyszabadságharc után lehanyatlott; a végvár-jelleg elvesztésével az itt élő lakosság kedvezményei megszűntek, a város jogállását a földesúrral, a gróf Esterházy családdal 1730-ban és 1732-ben megkötött és később megújított örökös szerződések szabályozták.

2 A város arculata egy évszázad alatt teljesen megváltozott: a három önálló életet élő városrész (a polgárságot tömörítő Belsőváros, a paraszti Alsó- és Felsőváros) 1842ben közigazgatásilag egyesült, s ezzel megteremtődtek a jogi feltételei a modern polgári kisváros kialakulásának.

3 Az 1720-as évektől a reformkor végéig a város lakossága megsokszorozódott: népessége 2400-ról 12 333 főre (1847) nőtt, ugyanakkor megváltozott etnikai és vallási összetétele. A török korban protestáns város katolikus többségűvé vált; a meghatározó magyar elem mellé az 1720-as évektől betelepült a német - s kisebb részt szláv - iparos és kereskedő réteg. Az 1740-es évektől megjelent, s egyre nagyobb gazdasági befolyásra tett szert a zsidóság, amely a reformkorban a Dunántúl legnépesebb és leggazdagabb hitközségét tartotta fenn.

4 A város 1848 előtt az ország gazdaságilag legfejlettebb városai közé tartozott. Iparosodottsági szintje meghaladta a szabad királyi városok átlagos fejlettségi szintjét, kereskedelmi forgalma révén pedig Veszprém megye második, Magyarország 38. legfejlettebb városának számított. A keletkezett tőkét a leggazdagabb kereskedők manufaktúra létesítésébe fektették. A pápai két pipagyár, a posztógyár, az enyvgyár, a kéménycserépgyár, az igali papírmalom (1820-1860) és a somhegyi üveghuta, a létrehozott hitelintézetek bizonyították, hogy a polgárság a tőkés típusú vállalkozások iránt is nyitott.

5 A városi funkciók közül kiemelkedő szerepet játszottak az igazgatási és kulturális funkciók, melyek kisugárzó hatása túlterjedt a város piaci vonzáskörzetén. Az igazgatás bonyolult képződményként írható le, hiszen tagolt intézményrendszert ölelt fel: egybefogta az állami (postai, hadügyi), továbbá a vármegyei, helyi (városi) és uradalmi igazgatás, valamint az egyházi igazgatás szerveit. A katolikus kisgimnázium, a városi zsidóiskola, zeneiskola, a református főiskola, a főiskolai nyomda (1838) működése messze túlmutatott a város és a megye határain. 111