Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Hudi József: Pápa mint igazgatási központ a 18–19. században

Jelen előadásomban a város és igazgatás viszonyát két nézőpontból szeretném vizsgálni. Először arra a kérdésre keresek választ, hogyan lett Pápa az Esterházyak egyik uradalmi központja, s ez milyen hatással volt a város fejlődésére? Másodszor: miként fejlődött Pápa város önkormányzata, s ebben milyen szerepet játszott az Esterházy család? I. Pápa, mint uradalmi központ Pápa mezőváros és a várhoz tartozó birtokok - királyi adománylevéllel megerősítve - az 1620-as években kerültek a gróf Esterházy család birtokába. Esterházy Miklós Nyári Krisztinával kötött házassága révén jutott a vártartományhoz. A család a 17. században általában bérbeadással hasznosította a birtokokat, hogy készpénzjövedelemre tegyen szert. A szétszórt és kiterjedt birtokokból álló uradalmi igazgatási szervezet kiépítése csak az 1720-as években kezdődött meg, s 1762-ben, az erdőigazgatás megszervezésével fejeződött be.

6 A szervezőmunka zömét gr. Esterházy Ferenc (1683-1754) végezte, míg a betetőzés és a kialakult szervezet működésének szabályozása gr. Esterházy Károly (17251799) váci, majd egri püspök nevéhez fűződik. A kialakult uralom hierarchikus igazgatási szervezete a 17. századból örökölt differenciálatlan egységekből, a provisori, kasznári tisztségből fejlődött ki, s két részre: a központi és területi igazgatás szerveire különült el. A pápai Esterházyak birtokkomplexuma három uradalomból: a pápai, devecseri és ugodi domíniumból állt, melyet központilag igazgattak. A pápai várkastélyban székelő központi tisztviselők közvetlenül a földesúrnak voltak alárendelve, vele levelezőviszonyban álltak, tekintve, hogy a 18-19- században a grófok egyike sem élt állandóan Pápán. A központi igazgatás testületi és egyedi szervekre tagolódott. Az úriszék a földesúr bírósági-jogszolgáltató fórumaként, a tisztiszék a legfontosabb gazdaságigazgatási testületeként működött. Ezek az uradalmi főtisztek segítségével hajtották végre a földesúr gazdaság- és várospolitikai elképzeléseit. Működésük során számos konfliktus keletkezett, melynek kezeléséről is gondoskodniuk kellett. A központi igazgatás élén 1723 óta a prefektust találjuk: ő személyi titkára, tanácsadója és egyben legbensőbb bizalmasa volt a földesúrnak. Az ő szerteágazó feladatkörének egy részét veszik át 1730-as évek végétől az újabb tisztviselők: a számtartó és pénztáros (1740), a számvevő (1741), az uradalmi mérnök (kb. 1750), majd az ügyész (1754) és a levéltáros (1763). A területi igazgatás szervezetében egy-egy uradalom élén egy-egy provisori találunk, aki a neki alárendelt kasznár, sáfár és ispán, továbbá a szolgaszemélyzet (hajdúk) révén érvényt tud szerezni a központi utasításoknak. A provisorok szintén várral megerősített birtokközpontban székeltek. Különleges helyzetben két provisor volt: 1762től kezdve az ugodi provisor irányította az erdőgazdálkodást egy főerdész és az annak 112