Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban
1639 tavaszán Langenburgban telepedett le és itt lakott 1645. július 7-én bekövetkezett haláláig. Wormsban született 1635. március 22-én Georg Friedrich egyetlen gyermeke, Eleonóra Magdalene, ki anyja korai halálát követően Langeburgban nevelkedett, s 17 éves korában feleségül vette őt unokabátyja, Heinrich Friednch von Hohenlohe-Langenburg. Egy fiút - az 1671. március 30-án, 14 éves korában meghalt - Ernst Eberhard Friedrichet hátrahagyva, 1657. november 14-én himlőben meghalt. így Georg Friedrichnek leszármazottai nem maradtak, a harmincéves háborút követő rendezések során a családra visszaszállt weikersheimi grófságon és egyéb birtokain a Hohenlohe család neuensteini és langenburgi ága osztozott. 27 Georg Friedrich von Hohenlohe magyarországi tevékenysége a tizenötéves háborúban részt vett birodalmi segélyhadakhoz kapcsolódik. A 16. század közepén és második felében a királyi Magyarország rendi és uralkodói jövedelmei Szekfu Gyula számításai szerint maximálisan 580-600.000 forintot tettek ki. Ennek az összegnek azonban csak mintegy felét fordították a magyarországi védvonal fenntartására, másik fele a királyi udvar, a központi kormányzat, a főhercegek udvartartása és a külügyek költségeire folyt el. A század közepén a végvárak fenntartási költségei 900.000 forintra tehetők, mely összeg a 16. század végére megduplázódik. 28 Az újabb kutatás szerint békeidőszakban, 1577-ben a magyarországi végvárak költségeit az 1556-ban felállított bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) 1.667.789 rajnai forintra, a szlavóniai és horvátországi végekét 592.584 forintra, összesen 2.260.373 forintra számította. Mindezek fedezésére a cseh korona országaiból 318.750, Alsó- és Felső-Ausztriából 188.000, Magyarországról, valamint Szlavóniából és Horvátországból 84.500, összesen 591.250 forinttal számolhattak. Ehhez járultak még Magyarország kincstárijövedelmei, melyekkel együtt - amennyiben ez utóbbit teljes egészében a védelem költségeire fordították volna - a szükséges költségeknek kevesebb mint felével lehet reálisan számolni. 29 A hiányzó pénzösszeg fedezésére szolgáltak a spanyol király, az itáliai fejedelmek alkalmi, a pápai állam rendszeresebb pénzsegélyei. A pápa ezenkívül engedélyezte, hogy a hazai egyházi vagyon, illetve jövedelmek jelentős részét a török elleni küzdelemre fordíthassák az uralkodók. Mind összegszerűségét, mind pedig rendszerességét tekintve döntő fontossága a birodalmi segélynek volt. A birodalmi gyűlésen megszavazott segély alapegysége a „Römermonat" más néven „Romzug" volt, azaz 20.000 gyalogos (fejenként 4 forinttal) és 4000 lovas 96
