Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

(fejenként 12 forinttal számolt) havi költsége, összesen 128.000 rajnai forint. Ezen összeget először a wormsi birodalmi gyűlés szavazta meg 1521ben, V. Károly Rómába vonulásának és koronázásának költségeire. Később ez vált a birodalmi hadak számítási alapegységévé és egyúttal a 16. század legfontosabb birodalmi adófajtájává, melyet többnyire „Türkenhilfe"-ként a török elleni védekezés költségeire fordítottak. A század végére kísérletek történtek az általános adó (Gemeiner Pfennig) bevezetésére, azonban a tárgyalt időszakban már végig a Römermonat maradt a legfontosabb adó-, illetve segély faj ta. A pénzt kijelölt gyűjtőhelyeken, Augsburgban és Lipcsében kellett a birodalmi fillérmester (Reichspfennigmeister) kezéhez eljuttatni évi két részletben. Az adó többsége késedelmesen futott be, általában 20-40 %-os hátralékkal kellett számolni, ezért a kincstár kölcsönök felvételére kényszerült.

30 A birodalmi rendek felfogása szerint a török segély önkéntes adó volt, melyre ők a kereszténység iránti részvétből vállalkoztak, ezért emlegetik mindig „mitleidige beharrliche Hilfe"-ként, melyet a magyarországi védvonalnak mint a birodalom védőbástyájának („Die nächste Vormauer der teutschen Nation") adtak. Az 1593-ban megindult később tizenötéves vagy hosszú háborúnak - nevezett hazai események hatására II. Rudolf császár 1594. január 10-én, Regensburgba április 17-re összehívta a birodalmi gyűlést. (Kezdetét később május 1-jére halasztották.) A gyűlésen az Udvari Haditanács beszámolt a közel egy éve tartó háború okairól. Megállapította, hogy a békét a török szegte meg, hosszú és nehéz háborúval kell számolni, ezért néhány havi vagy évi segély nem elegendő. Felhívták a birodalom nemességét és a lovagrendek tagjait, hogy a dicsőség végett saját költségükön vonuljanak harcba a pogány ellen. Számításaik szerint 60.000 főnyi gyalogos és lovas katonára van szükség, melynek költsége havi 547.820, évi 6.373.840 forint. A kamara öt évre javasolt rendszeres segélyt, valamint rendkívüli segélyt (a Gemeiner Pfennigből) a háborús szükségletek szerint. A birodalmi gyűlés 80 Römermonatnak megfelelő összeget szavazott, ajánlott meg, melyből 20 rendkívüli segélyként két egyenlő részletben 1594-ben, illetve 1595-ben, a fennmaradó 60 Römermonat összege pedig állandó segélyként a következő öt évben fizetendő. A háború emelkedő költségei már 1596-ban szükségessé tették, hogy újabb segélyért folyamodjanak a rendekhez, akik 1597-1598-ban 60 további Römermonatot szavaztak meg. A legmagasabb segélyösszeg a háború folyamán az 1603-ban megajánlott 86 Römermonat volt.

31 Még a 97