Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban
delem) támogatása esett latba. A császár 1623. szeptember 15-én a Bécs melletti Ebersdorfban kihallgatáson fogadta Georg Friedrichet, s a következő napon kiadott dekrétumában visszahelyezte őt korábbi jogaiba és állásába. Az ezt követő éveket 1631-ig, felesége haláláig Weikersheimben töltötte, hol birtokai és azok lakossága sokat szenvedett a harmincéves háború átvonuló hadaitól és az 1626-ban pusztító pestistől. Új korszak kezdődött Hohenlohe életében, mikor 1631 őszén Gusztáv Adolf svéd király megjelent hadaival Dél-Németországban, s a gróf hamarosan bizalmas tanácsadójává vált. A király 1632. április 14-én a sváb kerület helytartójává és főparancsnokává nevezte ki Augsburg székhellyel. E funkciójában gondoskodnia kellett a hadak elszállásolásáról, élelmezéséről, a zsold kifizetéséről, a toborzásról, a fegyver- és lőszerutánpótlásról, illetve a mindezekhez szükséges összegek behajtásáról, melynek során,, az evangélikusokat lehetőség szerint, hacsak a szükség meg nem követeli, kímélni kell, a katolikusokat azonban csak akkor, ha a király külön mentesítette őket ". Feladata volt még a rend és fegyelem fenntartása, az országúti zsákmányolások megszüntetése és a városokkal való kapcsolattartás. Mindezekért havi 1500 rajnai tallérral díjazták. Még 1632-ben Gusztáv Adolftól, majd annak halála után 1633-tól Oxenstiema svéd kancellártól számos adományban részesült a mainzi és würzburgi egyházi birtokból, valamint a Fuggerek javaiból. 1633 júliusában, mint a család krónikása írja, a 64 éves grófot „a schwalbachiferedőzésfelfrissítette volt", olyannyira, hogy ez év augusztus 17-én házasságra lépett Heinrich Wilhelm von Solms gróf özvegyével, a 33 éves Magdalene von Oettingen grófnővel. A frigy nem csupán két rokon lelket egyesített („hab eine herzliche Freud darüber gehabt, de ich vernommen, daß Gott solche vereinigte zwei Herzen zusamb gebracht hat " - örvendezik üdvözlő levelében Thurn Mátyás gróf) 26 , hanem az első feleségével megegyező készpénzhozományt is hozott Georg Friedrichnek. 1636ban lemondott tisztségeiről, s miután a prágai békéből kizárták és grófságát zár alá vették, Bernát szász-weimari hercegnek a Rajna-vidékén operáló seregéhez menekült. Miközben II. Ferdinánd a weikersheimi grófságot a német lovagrendnek adományozta, a gróf Wormsban és Straßburgban élt, s innen írta kegyelmet kérő leveleit. Az új császár, III. Ferninánd 1637. november 23-án személyének megkegyelmezett, de javait nem nyerte vissza. 1638 végén Bécsbe utazott és audienciát kért az uralkodótól, aki fél évig várakoztatta, majd kérésének elintézése nélkül elbocsátotta. Georg Friedrich 95
