Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban
Weikersheimben töltötte, egyházi ügyekkel, templomépítéssel foglalkozott és a család szeniorjaként ünnepeltette meg a reformáció százéves jubileumát. A felkelt cseh rendek 1618-ban felkérték a cseh honosságot és a tizenötéves háborúban katonai hírnevet szerzett Georg Friedrichet ügyük támogatására. Hohenlohe grófot 1619. június elején a haditanács tagjává és generálissá nevezik ki. 1619. október 24-26-án Thurn Mátyás gróffal ő vezeti a cseh hadakat a császári sereggel vívott ulrichskircheni ütközetben, melynek utolsó napján Bethlen Gábor is megjelent hadaival a táborban. Georg Friedrich ellenezte a megosztott katonai vezetést, a katonailag tehetségtelen, de politikailag vezető szerepet játszó Thurnt viszont nem lehetett mellőzni, ezért a rendek 1619. november 5-én Frigyes anhalti herceget kérték föl a fő vezérségre. 1619 végén Georg Friedrich és Thurn Mátyás vezette a cseh rendek (november 16-ai) és a Hohenloheval rokoni kapcsolatban álló, november 29-én cseh királlyá koronázott Frigyes pfalzi választó (december 18-ai) megbízása alapján a Bethlen Gáborral Pozsonyban folytatott tárgyalásokat. Hohenlohe december 5-én beszédet mondott a pozsonyi országgyűlésen, s királya megbízásából ő kötötte meg 1620. január 15-én a cseh-morvai-sziléziai rendek nevében az osztrák és magyar protestáns rendekkel az örökös szövetséget. A Protestáns Unió 1620-as nürnbergi gyűlése Hohenlohe pozsonyi jelentései alapján tárgyalta Bethlen tervezetét, miszerint Magyarország, illetve Erdély választófejedelemségként csatlakozna a birodalomhoz, így az elektori testületben biztos protestáns és Habsburg-ellenes többség jöhetne létre. Az Unió Hohenlohe támogató javaslatai dacára elzárkózott a határozott állásfoglalástól, s tényleges segítségnyújtásként csak a rajnai Pfalz védelmére kötelezte magát. 23 Az 1620. november 8-ai vesztes fehérhegyi csatában Hohenlohe a cseh sereg valamivel több mint egytizedét vezérelte közvetlenül: 2500 embert (5 század lovas, 8 zászló gyalogos). A csata után a király kíséretében menekült el Prágából. „... König ... Graff von Hollach ... und andere Herrnn mit 3 Cornet Reutern nach Preßlau salviert... " 24 . Ezt követően a birodalom északi részeiben tartózkodott, s itt értesült az őt kiközösítő és száműzetését kimondó 1621. március 10-ei császári dekrétumról. 25 A bécsi udvarhoz írt védekezésében öntudatosan szól arról, hogy Magyarországon éveken keresztül küzdött a török ellen. Ez alatt nemcsak a protestáns német rendek, hanem a mainzi érsek, a würzburgi és a bambergi püspök, valamint az angol és a dán udvar járt közbe érdekében. Legnagyobb súllyal Miksa (1623-tól bajor választófeje94
