Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

würzburgi és bambergi káptalan, vagy a német és a johannita lovagrend tagjai. A konstanzi zsinaton fontos szerepet játszó Hohenlohe György passaui püspök Zsigmond király kancellárja volt, kinek megbízásából 1418 és 1420 között az esztergomi érsekség apostoli adminisztrátoraként működött, s kit Zsigmond 1421 szeptemberében az érseki székbe ültetni szándékozott, melyet egyházi elöljárójának, a salzburgi érseknek vonakodása, illetve Hohenlohe 1423-ban bekövetkezett halála akadályozott meg.

7 A család tudatos birtokpolitikát folytatva a századok folyamán egyre növelte a kezében lévő birtokterületet. Uralkodói adomány, házasság és vásárlás révén szereztek meg és csatoltak birtokaikhoz számos uradalmat e vidéken. (Langenburg, Waldenburg, Oehringen, Neuenstein, Schillingfurst stb.) A bő gyermekáldásnak örvendő família számos ágon virágzott, birtokaikat folyamatosan osztották, aprimogenitúra szerinti osztatlan örökösödést csak a 18. században vezették be. Az előbb említett két családnév után 1178-ban jelenik meg először, s ezután válik általánossá a Hohenlohe elnevezés a Frankföld középső vidékén, Uffenheim mellett lévő Hohlach (Hohloch, Holloch, Hollach) helység, illetve az annak határában állott vár után. A család állása 1170-ben „de baronibus", 1182-ben „liberae conditionis". A 13. századtól már területük birodalmi közvetlen uraiként szerepelnek, s e században jelenik meg először grófi címük is (1234: „conradus, Cornes de Hoemloch"), mely azonban csak a 15. században válik általánossá. A családot 1430-ban birodalmi grófi (von Hohenlohe und Ziegenhain), majd 1744ben, illetve 1764-ben hercegi (Fürst) rangra emelik.

8 Weikersheim, e ma párezer lakosú festői kisváros első okleveles említése 1153-ból származik.

9 A Tauber folyó mentén vezető fontos kereskedelmi út mentén, a Vorbach torkolatánál épült vízivár építési ideje ismeretlen. Első említésekor már a Hohenlohe család birtokában találjuk. A vár legkorábbi építési periódusából származnak az öregtorony alapfalai és az ehhez csatlakozó északi kastélyszárny egyes részei. A várkastélyt 1760-ig többször bővítették és átépítették.

10 A legjelentősebb építészeti munkák II. Wolfgang gróf nevéhez fűződnek, s ezek kapcsolódnak egyúttal e tanulmány témájához is. Wolfgang, Ludwig Casimir gróf (1517-1568) és Annak von SolmsLaubach grófnő második fiaként született 1546. június 14-én Waldenburgban. Fiatal korában a tübingeni egyetem hallgatója volt, majd utazásokat tett Franciaországban és Angliában, valamint hosszabb ideig 90