Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

tartózkodott a bécsi császári udvarban. 1567-ben feleségül vette Magdalene von Nassau-Katzenelnbogen grófnőt, Hallgatag Vilmos nassaui grófnak és orániai hercegnek, a független Németalföld megteremtőjének húgát. Gyermektelen bátyja halála után két öccsével 1587. március 14-én birtokosztást tett és székhelyét Weikersheimbe helyezte át. A weikersheimi régi vízivár nem felelt meg a reneszánsz fejedelem igényeinek, ezért nagyarányú, 1586tól egészen 1603-ig tartó építkezésbe kezdett. Az új kastélynak először (1586-1588) az északi szárnya épült föl, melyet átmeneti lakóhelynek szántak. A grófnak sikerült terveihez az e korban Mainzban és Würzburgban tevékenykedő németalföldi építészt, Georg Robint

11 megnyernie, aki az öregtorony hozzákapcsolásával igen eredeti - egyenlő oldalú háromszög - alaprajzú kastélyt tervezett. A formai kialakításra minden bizonnyal hatással volt a neves francia építész, Jacques Androuet Du Cerceau,

12 kinek néhány évvel azelőtt megjelent munkái között egy háromszög alaprajzú kastély terve is szerepelt. A felépülő kastély így a manierizmus korában kedvelt mértani alakzatú, sokszög vagy kör alaprajzú épületek sorába helyezhető.

13 A kastély modelljét Stegle württembergi müasztalos készítette el, azonban sem ő, sem Robin nem tudta ellátni az építkezés folyamatos felügyeletét. A würzburgi Wolf Beriger

14 személyében sikerült megtalálni azt az építészt, aki a munkálatokat, legalábbis azon kezdeti szakaszában, vezetni tudta, s kit a würzburgi püspök erre az időre a grófnak átengedett. Beringer tevékenysége több ponton módosította az eredeti elképzelést. Munkája díjazásaként évi 70 forintot, hat mérő gabonát

15

, egy kabátra való posztót, egy kikészített szarvasbőrt, magának szállást és étkezést, lovának abrakot kapott.

16 A déli szárny építése 1595-ben kezdődött el. Már a következő évben állt a tetőszerkezet és 1598-ra elkészült a pompás szalagdíszes oromzat is. Az 1603-ig tartó építkezés során a keleti szárnynál eltértek az eredeti szabályos koncepciótól, a nyugati szárny építése félbemaradt. Wolfgang halála után fia, Georg Friedrich építő kedve a weikersheimi városi templom bővítése és átépítése felé fordult, később a harmincéves háború eseményei akadályozták a várkastély további kiépítését. A déli szárny belsőépítészeti munkái 1598 és 1603 között folytak. E szárny kizárólag igazgatási, gazdasági és reprezentációs célokat szolgált. Itt kapott helyet a lovagterem, az ebédlő és a kápolna. A közel 40 méter hosszú, több mint 12 méter széles és majd 7 méter magas lovagterem nagyságának, mennyezetének és remekbe készült dekoratív díszítésének köszön91