Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

Fatuska János: A tizenötéves háború csataképei a weikersheimi Hohenlohe-kastélyban A címben szereplő képekre Rózsa György hívta föl a kutatás figyelmét. 1973-ban megjelent munkájában tisztázta a 17. század monumentális történeti festészete legjelentősebb hazai példájának, a sárvári lovagterem falképegyüttesének keletkezéstörténetét.

1 Ismert, hogy Nádasdy Ferenc 1653-as németországi útján látta a tizenötéves háborúban részt vett Károly burgaui őrgróf günzburgi kastélyában lévő ostrom- és csataképeket, s ez döntő hatással volt a sárvári képek megrendelésére.

2 Mivel e képek 1703ban elpusztultak, Rózsa György a weikersheimi várkastély 12 hasonló témájú festményét hozta fel analógiaként,

3 valamint közölte az egyik festmény (Visegrád ostroma 1595-ben) fekete-fehér reprodukcióját.

4 Megállapításai és a kép közlése megtalálható Galavics Géza 1986-ban megjelent munkájában is.

5 1995-ben lehetőségem nyílt arra, hogy a helyszínen megszemlélhessem a weikersheimi kastély magyar vonatkozású műkincseit, köztük az említett 12 festményt. Módomban állt a Rózsa György említett művének megjelenése óta elvégzett restaurálási és rekonstrukciós munkákkal megismerkedni, a neuensteini Hohenlohe Hercegi Levéltárban kutatásokat végezni, valamint a festményekről és azok részleteiről színes felvételeket készíttetni.

6 Mindezek jelen közreadása - reményeim szerint - további adatokkal szolgálhatnak a korszak kutatóinak. A frank Hohenlohe-nemzetség a Hohenstauf császárok alatt kezdte meg emelkedését. Őseik föltehetően azonosak a Tauber folyó vidékén és Würzburg környékén birtokos, 1103 és 1189 között több oklevélben említett, „Herren von Pfitzingen"-ként szereplő családdal. Valószínűsíthető ősük az egy 1103-as oklevélben feltűnő Gundelo von Pfitzingen, illetve unokája, Conrad von Pfitzingen, III. Konrád német király veje. Az oklevelekkel igazolható leszármazás az 1153-ban említett „Cuonradus et frates ejus de Wicharteshein"-től vezethető le. A család a Tauber és a Jagd folyók mentén építette ki birtokait és ellenőrzése alatt tartotta a Steigerwaldot a Frankenhöhevel, Würzburgot Augsburggal összekötő fontos kereskedelmi és hadiutat. Tagjai közül többen viseltek magas hivatalokat és hadi tisztségeket az uralkodók szolgálatában, valamint egyházi méltóságokat, mint a 89