Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Kedves Gyula: Fegyverzet és haditechnika a 15 éves háborúban

erősítettek, a kanóc árulkodó izzását kanócrejtővel igyekeztek láthatatlanná tenni), de az igazi megoldást egy új elsütőszerkezet jelentette. Ez a dörzskerekes, más néven keréklakatos szerkezet volt, amelyet a legújabb kutatások a 15. század végétől eredeztetnek. Érdekességük, hogy már a legkorábbi példányaik is előfordultak Magyarországon, sőt 1501-től már bizonyosan gyártották is hazánkban. Ennek ellenére a szakirodalomban még ma is találkozhatunk az 1517-es nürnbergi feltalálás idejével és Johann Kiefuss órásmester, mint feltaláló nevével. A dörzskerekes elsütőszerkezet működési elve hasonló a közelmúltban még használt tüzköves öngyújtóéhoz. A lakatlemez közepén egy recézett felületű vaskereket helyeztek el. Belső oldalán a tengelyhez erős laprugót erősítettek, külső részén a tengelyvég négyszögletes kialakítást kapott, amelynél fogva egy kulccsal „felhúzták", vagyis a rugót megfeszítették. A kakas eltért a kanócos szerkezet kakasától, a kakaspofák nyílását csavarral lehetett szabályozni, s közéjük piritet (egy magas kéntartalmú ásvány, amely kő állapotában gyakori a hegyekben) fogtak be. A serpenyő közvetlenül a keréknél helyezkedett el, így ha a kakast a kerékre hajtották, az elsütőbillentyü meghúzásakor kioldódó rugó megpördítette kerék szikrákat csiholt a piritkőről, s a szikrák meggyújtották a serpenyőbe szórt felporzólőport. A gyújtóláng a gyújtólyukon keresztül berobbantotta a lőportöltetet, akárcsak a kanócos puskánál. Ezzel a szerkezettel sokkal biztosabb volt a gyújtás, itt már csak a minden felporzólőporral működő tűzfegyvernél problémát okozó gyújtólyuk bedugulás jelentett gondot. A fekete lőpor égésekor nagy mennyiségű salakanyag keletkezik, ami egy idő után eldugítja a szűk gyújtólyukat. A szerkezet legnagyobb baja azonban nem ez, hanem a kanócoshoz viszonyított drágasága volt, illetve a bonyolult szerkezet gyakori meghibásodása, amit csak puskaműves tudott javítani. Ennek ellenére gyors ütemben terjedt, mivel kanócos fegyverrel nem lehetett a lovasságot felfegyverezni. A dörzskerekes szerkezetnek köszönhető a lovasság tűzfegyverekkel való ellátása. Gyalogsági puskáknál ritkábban fordulnak elő, a 16. század végén dörzskerekes és kanócos kombinált elsütőszerkezettel láttak el jó néhány puskát, ami a dörzskerekes szerkezet gyakori meghibásodására utal. A kovás szerkezetek a 16. század közepén jelentek meg. A serpenyőben lévő felporzólőpor begyújtását itt is szikra végezte el, amely a kakaspofák közé helyezett kovakő (eleinte pirit) és a serpenyőfedél toldata (az acél) 63