Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Kedves Gyula: Fegyverzet és haditechnika a 15 éves háborúban

szerkezet az érdekes, sőt tulajdonképpen csak az első kettő, miután az ütőkakasos szerkezet ebben az időszakban még csak korai, meglehetősen kiforratlan változataiban létezik, s a magyarországi harcokban csak elvétve fordult elő. A harcászatot forradalmasító muskétát kanócos elsütőszerkezettel sze­relték fel, ami egy roppant egyszerű, olcsón előállítható, ezért igen népsze­rű és hosszú ideig alkalmazásban maradt szerkezet volt. Alkatrészeit egy lapos vaslemez (a lakatlemez) két oldalán helyezték el, s a lakatlemezt a csőfar alatt a faágyazat jobb oldalába süllyesztették. Ez a megoldás külön­ben valamennyi elöltöltő elsütőszerkezetre jellemző. A lakatlemez felső részén, közvetlenül a csőfarba fürt gyújtólyuk alatt egy többnyire hosszúkás, ritkábban tál formájú mélyedést (a serpenyő) ala­kítottak ki, ide szórták a felporzó lőport. Maga a szerkezet 2 részből állt, a kakasból, és az elsütőbillentyűvel egybeépített kétszeresen megtört vaspál­cából. Utóbbi közepére egy tengelyt csavaroztak, ami egyúttal rögzítette a lakatlemezhez, és az elsütőbillentyű elmozdításakor a vaspálca vége ellen­kező irányba mozdult, elbillentette a kakas talpához erősített vaslapot. Míg a mozgatószerkezet a lakatlemez belső részén, addig a kakas annak külső részén helyezkedett el. A kakas pofái közé kanócot helyeztek, amit, ha meggyújtottak, folya­matosan izzott. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas az izzó kanóccal belehajolt a serpenyőbe, ott meggyújtotta a felporzólőport. (A fekete lőpor, ha nincsen zárt térben elhelyezve - lefojtva - nem robban, hanem gyorsan és nagy lánggal ég.) Az égő felporzólőpor lángja a gyújtólyukon behatolva felrobbantotta a csőben lévő lefojtott lőportöltetet és a keletkező lőporgá­zok feszítő ereje kiröpítette a lövedéket a csőből. Feltéve, ha megfelelően kedvező körülmények közepette kísérelték meg a lövést. A kanóc ugyanis csak kedvező időjárás esetén tudta begyújtani a felporzólőport, nyirkos, ködös, pláne esős időben átnedvesedett és nem izzott. Erős szélben nagyon is izzott, és a kanóc végéről lehulló szikrák a lövész akarata ellenére is elsüthették a puskát. A kanóc viszonylag gyorsan égett, ezért időről időre igazgatni kellett a kakason, különben nem ért bele a serpenyőbe. Éjszaka az izzó kanóc messziről elárulta a puska kezelőjét. Mindezeket a hiányos­ságokat megpróbálták különféle újításokkal kiküszöbölni (a kanócot salét­romsavval kezelték, hogy lassabban égjen, viszont faggyúval is kezelték a nedvesség ellen, ami a savas kezelés hatását rontotta, a serpenyőre fedelet 62

Next

/
Thumbnails
Contents