Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

R. Várkonyi Ágnes: Történelmünk nemzetközi jelenlétének alternatívái

világbirodalmak ütközőterületévé lett ország új értékeivel tudta gyarapítani a sokoldalúbbá lett Európát. Majd a több hatalmi pólusú kontinensen lehetőségeihez képest építette ki kulturális, tudományos és diplomáciai kapcsolatait. Kérdések sokaságát tehetnénk fel. Miért esett ki az emlékezetből, hogy V. Károly császár II. Lajos királyt a kereszténység hősének mondta, hogy a híres váradi békét Toledóban írták alá. Hogy 1566 nyarán, amikor Szulejmán ostrom alá vette Szigetvárt, a vár védői neveivel mondtak közös imát a nyugati világ templomaiban. Másfél évszázadon át Róma, London, Párizs, Brüsszel terein a magyarok tetteivel együtt, morvák, csehek, horvátok és más itt élő népek harcait is hírlevelek, képújságok röpítették világgá másfél évszázadon át. Miért esett ki az európaiság történetéből, hogy gróf Zrínyi Miklós horvát bánról 1664-ben, amikor a Rajnai Szövetséggel összefogást szervezett az oszmánok ellen a Londonban megjelent életrajzában ez olvasható: ő az „akire a Gondviselés Európa sorsat bízta", az ő „sikerén vagy kudarcán áll vagy bukik a nyugati világ". A 16-17. század fordulóján Giovanni Botero, Bodin kortársa, Montesquieu előfutára VUágtörténeré-ben aránylagosan többet ír a Magyar Királyságról és az Erdélyi fejedelemségről, mint a mai művek. Míg ezek Bethlen Gábor nevét sem említik meg, úgy sem, mint a harmincéves háború résztvevőjét, vagy a hágai szövetség tagját, az 1630-as kiadás nemcsak azt írja meg, hogy Gyulafehérvárott az ország javára akadémiát - főiskolát létesített, hanem közli, Váradon, Kolozsvárott és a német egyetemeken számszerűen hány ösztöndíjas diákot taníttatott. A 17. század beszélő szegélyképes térképein még Európa legfontosabb népei között ott van a magyar is. Montanari több példát hoz a kora újkori Európa országútjait elárasztó szegények kezeléséről. Ennek egyik módját, a nincsteleneket bűnözőknek tekintő, városokból elűző eljárásokat Braudel „polgári kegyetlenségnek" nevezte. A másik út hosszú és keserves, a szegényügy intézményeinek megteremtése: a megoldást először a 16-17. század fordulóján Hollandia találta meg. Magyarországon is folytak próbálkozások, az egyik Dobó Ferenc, a várkapitány fiának 1606-ban a sárospataki szegényházat, ispotályt tőkésített alapítvánnyal működtető megoldása. A bevezetésben is idézett Rabb nagysikerű könyvének alapelve, a kora újkori Európa küzdelme a stabilitásért az európai hatalmi egyensúly, a jó béke megteremtése körül forgott. 14