Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
R. Várkonyi Ágnes: Történelmünk nemzetközi jelenlétének alternatívái
Európa története csonkul, ha nem tudnak Zrínyi konföderációs terveiről, a különböző reformokról Rákóczinak és kormányzókörének az európai hatalmi egyensúly megteremtését is szolgáló próbálkozásairól. Hogyan alakult ki a „kereszténység védőbástyája" eszme után „Magyarország Európa védőbástyája" gondolat? A határaink közé zárkózó történetírás sokáig úgy vélte, hogy a Querela Hungáriáé magyar sajátosság, mondhatnám kiváltság. Ma már nyilvánvaló, hogy általános nemzetközi gondolatforma. A kora újkor nagy átalakulásában minden országnak, minden városnak, sőt magának Európának is van panasza. A környezet történetéről tények sokasága tudósít. Erdőóvások és táj élmények, katasztrófák és természetvédelem, a Kárpát-medence ökológiai sérülékenységének korai felismerése egyaránt része az európai történelemnek. Nyugat- és Közép-Európa végvidékei közös történelmében a nehézségek, válságok is az egység és az egymásrautaltság emlékei. A születések és halálozások adatsorai, a klimatikus viszonyok, a járványok, élelmezési szokások, hiedelmek, információk nem ismerték a határokat. A nyugati egyetemek szétsugárzó hatása, a kultúra áramlatai, a szimbólumok metakommunikációs asszociációi egyaránt a századunkban elválasztott régiók közös történelmét őrizték meg. Az újkor hajnalán a főnix Petrarca és Zrínyi soraiban, Raguzában, Londonban, Erdélyben és a katalánok között egyaránt az újjászületés jelentését hordozta. Történelmünk egyetemes beágyazottsága sokszor bizonyított valóság. Az új Európa-történetet kereső írók aligha tolták volna félre a magyar műveket. Ha eljutottak volna hozzájuk. Hiszen például Duroselle könyvének gondolati tengelye az, hogy Európa egységét a különböző népek, országok, nemzeti kultúrák sajátosságaiban megmutatkozó közös értékrend alkotja. Nehezen érthető, hogy a magyar történettudománynak régen volt, ma nincs világnyelven megjelenő folyóirata. Hogy könyvtárainkba az utóbbi években egyre kevésbé jutnak el a külföldön megjelent művek. Hogy pénzhiány miatt nem jelenhetnek meg magyar művek más nyelven, hogy könyvkiadásunk és könyvterjesztésünk tehetetlen. Mindez nem ad felmentést rá, hogy történelmünk kiesik Európából. A nemzeti történelem egyetemes fogalomkincse további elméleti tisztázásra vár. Társadalmunk történelmi érzékenysége több figyelmet és gondot érdemel. Tudomásul kellene vennünk, hogy szomszédaink frissebben és nagyobb gonddal törődnek történelmünk nemzetközi jelenlétével, hiszen ez 15
