Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

1604. szeptember 26-án a várbeli csapatok kirontottak a török táborba 500 lovassal és 1500 gyalogossal, hogy az ellenség ágyúit beszegezzék. Egyes helyeken sikerült állásaikból kiszorítaniuk a janicsárokat, de azok túlerőben lévén hamarosan visszafoglalták a területet. E csatározásban elestek Friedrich von Solms, Otto von Salm, Ludwig Casimir von Hohenlohe grófok és sokan mások.

76 Hohenlohe holtteste a török kezébe jutott. Fivérei 29-én kikérték a tetemet, de csak a fejet nyújtották át a sáncon, amiért egy elfogott janicsárt adtak át a töröknek, ki 30-án a testet is kiszolgáltatta.

77 Istvánffy e kirohanásnak még néhány részletét feljegyezte: „Az ostrom nyolcadik napján a várból és a táborból nagy csapatokban törtek ki... Neki rontottak ezek a török tábornak, amelyben Murát vezérnek sátra volt, az ágyúkat védő törököket levágták, a többieket megfutamították, de Murát azonnal segítségére sietett övéinek és a legvérengzőbb csata fejlődött. Mindkétfelőlfelette sokan estek el és sebesültek meg. Hiányzott Holachius Kázmér gróf 150 társával, Amon a Hofkirchen ezred követe. A törökök közül 60-an estek el, maga Murát a bal vállán mély sebet kapott. Kázmérnak fejét, mely telve volt sebekkel, és a fejetlen testet, valamely törökért, akit a magyarok elfogtak volt, cserében visszakapták és a vár templomába eltemették. "

1% A temetés csak ideiglenes lehetett, mivel tudjuk, hogy Ludwig Casimir tetemét (Hamburgon keresztül!) Weikersheimbe vitték, s ott helyezték örök nyugalomra 1605. március 13-án.

79 Az összecsapást követően a törökök fegyverszüneti tárgyalásokat javasoltak, melyre az Esztergom alatti szigeten került sor, s melyen Georg Friedrich von Hohenlohe is részt vett.

80 A török október 13-án feladta Esztergom ostromát és elvonult a vár alól. Georg Friedrichet a császár generálissá (Generalwachtmeister) nevezte ki, s megbízta egy 2000 lovasból és 500 lovas lövészből álló egység vezetésével, valamint 250 lovast rendelt mellé testőrségül.

81 Továbbiakban Georg Friedrich Basta parancsnoksága alatt szolgált Felső-Magyarországon

82 és részt vett a Bocskai-felkelés ellen irányuló hadműveletekben. Valószínűleg ott harcolt Osgyánnál 1604. november 17-én, mikor szétverték Bocskai hajdúcsapatait. A november 25-28-ai edelényi ütközetben különösen kitüntette magát.

83 1605. április 3-án a hajdúk váratlanul rajtaütöttek a császári táboron és felgyújtották azt, végül azonban Hohenlohe, csapatai élén nagy veszteségeket okozva nekik megfutamította őket.

84 1605 júniusában Hohenlohe és lovasai már Brück és Hainburg között táboroznak, júliusban a Schwadorf és a Schwechat folyó között fekvő gyülekezési helyre irányí104