Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

regensburgi gyűlésen határoztak a korábbi zsold felemeléséről is: „... und weilReutter und Knecht nicht mehr umb die Besoldung/so Anno 1570. auf dem Reichstag zu Speyer ordnet / dienen wellon / ist man will ns dieselben verbessern "?

1 A segély feltételeként többnyire szerepelt az a kitétel, miszerint a zsoldos katonaságot a birodalom területéről kell toborozni. A tizenötéves háború során nagy számban találkozunk olyan ezredekkel, melyeket a haditanács szegődtetett a rendelkezésre álló segélyösszegből, s a toborzásra az uralkodó adott pátenst az ezredesnek, gyakran nem hadi érdemek, hanem összeköttetések alapján. Az ezredes (Obrist) kapta meg egy összegben a regiment zsoldját, s már ez a gyakorlat is lehetőséget nyújtott a visszaélésekre. Az Udvari Haditanácshoz befutó jelentésekben olyan adatok találhatók, miszerint az ezred felszerelése során az ezredes megvesz egy rossz fegyvert 4 forinton, eladja, illetve a zsoldba beszámítja 8-24 forintért, végül az elbocsátáskor visszavásárolja azt 1/2 forintért. A haditanács számításai szerint egy ezredes így ezen 24.000 tallért, avagy máskor 20 ezer forintot is nyerhet. A század végére megkísérlik e rendszer reformját, valamint kezdik megvonni az ezredes tisztkinevezési jogát is, ennek azonban határt szabott a krónikus pénzszűke, mivel az ezred fenntartásához szükséges összeget gyakorta az ezredes előlegezte meg a kedvező végelszámolás reményében.

33 Mindez csekélyebb mértékben vonatkoztatható a birodalom rendjei, illetve kerületei által közvetlenül kiállított csapatokra. Mint később látható, Hohenlohe ezrede éppen kiváló felszereltségével tűnt ki, s a gróf kevés fennmaradt iratának többsége is a frank kerület rendjeihez szól, melyben az ígért, de kézhez nem kapott összegeket kéri. Georg Friedrich von Hohenlohe 1595-ben jelent meg először a magyarországi hadszíntéren. A frank kerület rendjei a császár kérésére vállalták ezer lovas kiállítását, s a regiment élére Georg Friedrichet állították ezredesnek.

34 A katonák német, más néven fekete lovasok voltak, mely elnevezést vértezetük színe után kaptak. Sisakot, nyak-, hát- és mellvértet, vaskesztyűt, karvértet és csatakötényt viseltek, fegyverzetük kard és 2-6 keréklakatos pisztoly volt.

35 „... alle und ein Jeder Insonderhait... mit zweeyen guettenfeuerpüchsen... Schürzen Érmein, Rückhen, Khrebß, Kragen hand und haupt hämisch oder anstatt der Schürz Und Ermel mit arm und Painzeug... "

36 A katonákat május közepén fogadták föl 6 hónapra, s a Hohenlohe vezette ezred Ortelius szerint a június 9-ét követő napokban, Memmius adatai szerint június 17-én érkezett meg Mansfeld Komárom 98