Borhy László szerk.: Acta Arheologica Brigetionensia. A római kori falfestészet Pannóniában. Komárom, 1998.
A konferencia előadói és résztvevői - 2. Brigetio falfestészete - Kriston László (Budapest): A Szőnyben feltárt római falképtöredékek röntgendiffrakciós vizsgálatának fontosabb eredményei
A SZŐNYBEN FELTÁRT RÓMAI FALKÉPTÖREDÉKEK RÖNTGENDIFFRAKCIÓS VIZSGÁLATÁNAK FONTOSABB EREDMÉNYEI KRISTON László, Budapest A Szőnyben feltárt római falképtöredékek vizsgálatának legfontosabb célja az volt, hogy meghatározzuk összetételüket, és ennek ismeretében a felmerülő kérdések egy részére válaszoljunk. Rögtön a kezdetekkor felvetődik ilyen esetekben, hogy a festett rétegen lévő szennyeződés miből áll, és hogyan lehet úgy eltávolítani, hogy maga a festékréteg ne károsodjon. Különösen akkor fontos ez a kérdés, amikor az eltávolítandó szennyeződésréteg tömött, kemény és szilárdan kötődik a felülethez. A vizsgálatok szerint az e rétegek fő összetevői kalcit és dolomit volt. Önként adódott a kérdés, hogyan alakulhatott ki ez a karbonátos réteg. A kérdés megválaszolásához megvizsgáltuk a töredék közvetlen környezetéből vett talaj valamint a vályogfal összetételét. E két anyag lényeges komponensei közül a filloszilikátok valamint a föld' pátok azonban a szennyezőrétegben nem voltak kimutathatók, következésképpen a réteg nagy valószínűséggel nem a talajban, hanem még a töredékek földbe kerülése előtt keletkezett. A restaurálás szempontjából egy másik fontos kérdés ilyen földből előkerült tárgyak esetében az, hogy vannak-e a konzerválási folyamatokat befolyásoló, nedvességre érzékeny anyagok pl. sók a töredékekben. Megállapítottuk, hogy kimutatható mennyiségű vízoldható sót - nátriumkloridot, káliumkloridot, illetve a kettőt együtt - a mintáknak csak egy része tartalmazott. A sók mennyisége nem haladta meg az 1 %-ot, azaz azt a szintet, amely már a konzerválást befolyásolhatná. A vakolat és a festett réteg felépítése, összetétele már nemcsak a restaurátor szempontjából lényeges kérdések. A régész is különféle következtetéseket vonhat le ezek ismeretében. A vizsgált vakolattöredékek lényegében két jól elkülönülő rétegből álltak. A változó vastagságú durva rétegben a töltőanyag szemcsemérete tized mm-től 15 mm-ig terjedt. Dolomitos homokon és finom kavicson kívül tömött, mikrokristályos mészkőből készült zúzalékot is tartalmazott. Hidraulikus kiegészítő anyag használatára utaló összetevőket nem találtunk. A kötőanyag eloszlása helyenként egyenetlen, mészcsomókkal tarkított. Ez arra utal, hogy a meszet nem vermelték, feltehetően a helyszínen oltották. A mészcsomók MgO-ot, Mg(OH)2 -ot és MgCO, -ot kimutatható mennyiségben nem tartalmaztak. Ez azt jelenti, hogy az égetéshez felhasznált mészkőben nem volt számottevő mennyiségű dolomit. A vakolatok, habarcsok összetételének jellemzésére szokásosan használt mész/töltőanyag arányt azért nem lehetett meghatározni, mert maga a töltőanyag is karbonátos volt. A 3-4 mm-es vastagságú finom vakolat a csekély kvarc szennyeződéstől eltekintve kalcit. A töltőanyag ez esetben a mikroszkópos vizsgálat tanúsága szerint sárgásbarna színű, durva kristályos mészkőőrlemény. Ha a Szőnyben feltárt vakolattöredékek összetételét összevetjük más helyen feltártakéval, akkor megállapíthatjuk, hogy a mai Óbuda területén nagyon hasonló nyersanyagot használtak, míg a Tácon feltárt töredékek intonacója ezektől eltér, a töltőanyag dolomit volt. Ez a megegyezés, illetve különbözőség a helyi nyersanyagok hasonlóságával, illetve eltérésével jól magyarázható. 116 ACTA •ARCHAELOGICA «BRIG ETI« -
