Borhy László szerk.: Acta Arheologica Brigetionensia. A római kori falfestészet Pannóniában. Komárom, 1998.
A konferencia előadói és résztvevői - 2. Brigetio falfestészete - Kriston László (Budapest): A Szőnyben feltárt római falképtöredékek röntgendiffrakciós vizsgálatának fontosabb eredményei
A SZŐNYBEN FELTÁRT RÓMAI FALKÉPTÖREDÉKEK RÖNTGENDIFFRAKCIÓS VIZSGÁLATÁNAK FONTOSABB EREDMÉNYEI A festett rétegek összetételére a színtől függetlenül általánosan jellemző a nagy kalcittartalom. Freskó esetén ez természetesen nem meglepő. A nagy, összefüggő fehér felületek a csekély talajeredetű szennyezőket leszámítva teljesen kalcitból, míg a viszonylag kis felületű díszítési célt szolgáló fehér csíkok kalcitból és aragonitból álltak. Az aragonit forrásaként - a mikroszkópos és az ezt kiegészítő röntgendiffrakciós vizsgálat szerint - parányi kagylótöredékek szolgáltak. A kagylók származási helye viszont valószínűleg a későbbiekben sem adható meg, mert a töredékek mérete miatt pontosabb meghatározásuk aligha végezhető el. A sárga színréteg okkert tartalmazott, amelyben a színtadó vas-oxid-hidroxidon (ásványos nevén götiten) kívül még kevés kvarc és viszonylag sok dolomit volt. Lelőhelyeként tehát csak olyan hely jöhet számításba, ahol az okker dolomitos. A vörös színű réteg színezőanyaga hematit volt. A használt pigment nagy tisztaságú lehetett, mert a színezőanyagon kívül csak csekély mennyiségű egyéb ásványos anyagot tartalmazott. A zöld festékréteg színezőanyaga viszonylag sok kvarcot tartalmazó glaukonitos zöldföld. A kék pigment egyiptomi kék. Az említett pigmentek valószínűleg kereskedelmi forgalomban kerülhettek a felhasználás helyére. Elvileg itt is előállíthatták volna, de az eddigi feltárások nem támasztják alá semmilyen formában sem ezt az elképzelést. A fekete rétegben a színt adó összetevő a vizsgálatok szerint nem ásványos eredetű és nem is csontszén. Valószínűleg növényi fekete vagy korom volt, de ezt még alkalmas mikroszkópos vizsgálattal ellenőrizni kell. Néhány mondatot szólnom kell a Szőnyben napvilágra hozott falképtöredékeknek a feltárásuk utáni sorsáról is A restaurálási munkában két különböző szemlélet figyelhető meg. Az egyik szemlélet szerint dolgozó restaurátorok először vizsgáltak, gondolkoztak és csak ezután cselekedtek. Az eredményeket láthatjuk itt Komáromban és csak részben Tatán. A másik csoport tagjai cselekedtek. Az ezzel kapcsolatos vizsgálódások eredményei sajnos lehangolóak. A restaurálásnak nevezett tevékenység következményeként a töredékekben újabb sók jelentek meg pl. gipsz (CaS0 4- 2H20), tenardit (Na2S0 4 ), arcanit (K2S0 4 ), trona [Na 4 H(CO)2*2H 2 0], syngenit [K 2 Ca(S04) 2H 2 0], közöttük olyanok, amelyeket a falképek szempontjából a legveszélyesebbeknek tartunk. ACTA • ARCHAELOGICA • BRIGETIONENSIA 117
