Borhy László – Számadó Emese: Acta Archaeologica Brigetionensia 4. Gemmák, Gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban. (Komárom 2003)

(24%), közülük 12 (15,3 %) a polgárváros területén,

12 ami az 56, lelőhellyel rendelkező gemma 21,4 %-a. Az 1998-ban Brigetio táborvárosában, MOLAJ „A"-út temetőjének késő római szarkofágjaiban 7 további gemma illetve gemmás ékszer látott napvilágot (8,97 %), ami a katalógus lelőhellyel rendelkező 56 gemmájának 12,5 %-a. Összevetve Kiss Attila gyűjteményének darabjaival, elmondhatjuk, hogy a 78 ékszer közül 39 származik Brigetio táborvárosából (50 %), ami a lelőhellyel rendelkező 56 darab 69,6 %-a. A táborvárosban előkerült gemmaleletek viszonylag magas száma egybecsengeni látszik Gesztelyi Tamásnak a tatai gyűjtemény Béla-pusztáról, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Caecilia-, Gerhát- és Járóka-temetőből származó gemmaleletei kapcsán tett megállapításaival." Gesztelyi T. felhívta a figyelmet arra is, hogy a tatai gyűjtemény ismert lelőhelyű darabjainak többsége a polgárváros területéről illetve az azt körülvevő I., IT, III. temetőből került elő.

14 Ezt a megállapítást az 1992 óta folyó ásatásokon előkerült viszonylag nagyszámú gemmalelet is alátámasztja (lásd fent). Ugyanígy további megerősítést nyert egyrészt az a tatai gemmagyűjtemény ismert leletkörülményű darabjai alapján tett megfigyelés, miszerint a köves gyűrűk és ékszerek viselete inkább a polgári lakossághoz, semmint a katonasághoz kötődik, másrészt pedig az a tény, hogy - legalábbis a MOLAJ "A"-út temető szarkofágjaiban a női csontváz mellett talált 7 köves ékszer alapján - valószínűsíthető, hogy tulajdonosai nők voltak. Keltezés, keltezési kritériumok 1 A keltezés tekintetében két dolog tér el a kutatás eddigi megfigyeléseitől. Egyrészt, sikerült olyan gemmákat találni, amelyek jól dokumentált ásatási rétegekből kerültek elő, néha olyan szerencsés körülmények között, hogy a gemmát - vagy legalábbis a földbe kerülés időpontját - éremleletek (Kat. 15., 23., 49., 50., 63-69.) vagy kerámia (Kat. 29.) alapján keltezni lehet. Másrészt ki kell emelni, hogy a tatai gyűjtemény alapján tett keltezési javaslatokkal szemben a katalógusban szereplő 75 gemmák jelentős része, 10 db (13 %) keltezhető a 4. századra.

16 A katalógusban található gemmákat nagy vonalakban a Gesztelyi T. által a tatai gyűjtemény alapján felvázolt időbeli határok közé lehet helyezni." Míg a Kr. u. 1. századra 1 darabot (1,33 %, Kat. 34.) lehet keltezni, az 1-2. századot 9 további darab képviseli (12 %). 17 gemma biztosan keltezhető a 2. századra (22,6 %), 10 pedig a 2-3. század időszakára (13,3 %). Akárcsak a tatai gyűjteményben, itt is a 3. században ugrik meg a gemmák száma, hiszen ebből az időszakból összesen 25 db (33,3 %) ismert. Ha együtt kezeljük a 2-3. illetve 3. századra keltezhető darabokat, azok a 75 darabos gyűjtemény 46,6 %-át adják (35 db). Mindössze 1 db nem keltezhető másként, mint a római császárkor 1-4- századi időszakára (1,33 %, Kat. 45.), 2 db pedig valószínűleg újkori lehet (2,66 %, Kat. 60., 61.). A gemmák keltezéséről összefoglalóan elmondhatjuk, hogy azok - a nagyon korai (1. századi) és a nagyon késői (4. |: Közülük 2 (Kat. 8., 72.) szórványlelet, 10 viszont dokumentált rétegviszonyok között került elő. 13 Gesztelyi 2001:7. 14 Uo. 15 Lásd hátul a "Mutatók" című fejezet "IV. Keltezés" részét. 16 Gesztelyi 2001:8 - "A brigetiói gemmák között ... késői, a 4-5. századra keltezhető darabok nem fordulnak elő"). 17 Gesztelyi 2001:8.