Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)

Borhy László: A szőnyi csont- és kőfaragványokat hamisító műhely (Kat. 165-166.)

kiképzésével. A leegyszerűsítő, stilizáló és helyenként igencsak primitív megoldásokkal szemben szinte technikai bravúrt jelent a ló álla alatt, a kantárszárak között látható áttört motívum. Mindez azonban a kőfaragót megoldhatatlan problémák elé állította, hiszen feltehetőleg az áttört motívum készítése során törhetett le a ló feje, amelyet visszaragasztott, és a törésfelületet a tárgy megtisztításáig szürke iszapszerű bevonattal tette észrevehetetlenné. A ló szája nyitott, fogsorait két bemélyített stilizált vonal jelzi, azonban meglehetősen primitív módon nem vízszintesen, hanem függőleges pozícióban. Orrlyukait egyszerűen két bemélyített lyuk jelzi, füle pedig hegyes kiképzésű. A lovas farkasfogmintával szegélyezett, két szíj által a ló hasához erősített nyeregtakarón ül, amelynek felületét valamilyen hegyes eszközzel bevésett, háromszögalakban bevésett motívumok díszítik. Ruházata úgy eklektikus, mint ellentmondásos. Egyrészt nadrágot, másrészt pedig olyan „szoknyaszerű" ruházatot visel, amelynek függőleges, párhuzamos vonalakkal bekarcolt redői a katonai páncélzat alatt viselt tunicára illetve a páncélzat rojtjaira (pteryges) emlékeztetnek. A lovas alak leeresztett bal kezében látszólag valamilyen tárgyat tart, amelynek alsó része lekerekített, felületét pedig négy sorban 1, 2, 3 és végül 4 „pikkely- vagy foltszerű" motívum díszíti. A „kézben tartott" tárgy lekerekített alsó részében a felületes szemlélő számára eleinte érthetetlen, rövid, bekarcolt vonalkák láthatók. A kéz ujjait hangsúlyozottan ábrázolták. A lovasszobrocska meglehetősen primitív művészeti alkotás összbenyomását kelti. Ezt erősítik a fentiekben felsorolt ismertetőjegyek, köztük a phalerák alakjával megegyező, „szemüvegszerű" szemkiképzés, a ló fogsorainak függőleges megjelenítése, a lovas alak ruházatában mutatkozó ellentmondás és felületes ábrázolásmód, a ruházat részeinek szoknyaszerű öltözékké való „összemosódása", a párhuzamos vonalak (ló szőrzete, ruharedők, nadrág, gyeplő) meghatározó jellege, a nyeregtakaró szegélyeinek farkasfogmintával történő díszítése. Mindezt még az első látásra bravúrosnak tűnő áttört technika alkalmazása sem ellensúlyozza, hiszen ez a tárgy töréséhez vezetett. A primitív megoldásokhoz kapcsolódnak az ábrázolásban mutatkozó, ikonográfiái félreértelmezések, amelyek a római kori eredeti másolása során keletkeztek. Ezek közül első helyen kell említeni azt, hogy a lovas lábfejét a római ókorban teljesen ismeretlen kengyelbe bújtatja. Továbbá, a pteryges győztes római hadvezér által viselt páncélzatra kellene hogy utaljanak, ami szöges ellentmondásban áll azzal, hogy pontosan a legyőzött barbár ellenfél ábrázolására használt attribútumban, nevezetesen nadrágban ábrázolják. Végezetül a lovas által „fogott" tárgyat kell megemlíteni, amely akár a nyereg mellett felfüggesztett tegeznek is tűnhetne. Ellenben ha megnézzük felületének díszítését, szembeötlik, hogy az megegyezik a nyeregtakaró túlsó oldalán látható motívumokkal. Nem lehet másról szó, mint a ló hátára terített - római kori eredetin nyilván egyértelműen látszó - párducbőrről, amelynek pöttyös foltjait jelenítették meg ilymódon. A főnézeti oldalon pedig a lovas „kezében tartott" tárgy valójában a párducbőr lábrészének a folytatása, amelynek alsó, lekerekített részében a párduc karmait is ábrázolták. A lovas tehát semmit nem tart a kezében, hanem mindez csupán a kőfaragó félreértelmezése és ügyetlensége miatt tűnik így. ACTA •ARCHAEOLOGICA •BRIGETIONENSIA