Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)
Borhy László: A szőnyi csont- és kőfaragványokat hamisító műhely (Kat. 165-166.)
A hamisító által követett római kori eredetik közül három típus jöhet számításba. Első helyen a balteus-vereteket kell megemlíteni", amelyek között találunk páncélban ábrázolt győztes, lovas római hadvezér- illetve szintén lovon ülő, nadrágot viselő barbár-alakokat. A második sorozatot azok a G.I. Kazarow által taglalt, főleg Thracia és Moesia tartományokban előkerült „thrák lovasisten"-alakok képezhetik, amelyek egyes részletek tekintetében szintén előképekként jöhetnek számításba 12 . Ez főként a vadászjelentekre vonatkozik, amelyekben a lovasisten leengedett kezében elejtett állatot - többnyire nyulat, őzet - tart, amelyet a hamisító félreérthetett és a fent ismerteti módon ábrázolhatott tévesen. Ha azonban a helyi kézműipar termékeit vesszük számba, közelebb jutunk a megoldáshoz. Leginkább azok a pozitív agyagmodellek jöhetnek számításba, amelyeket a győzelmi jeleneteket, lovon ülő, páncélban ábrázolt császáralakos ún. „képes kenyerek" (crustulum) díszítettek". Ezeknek a negatív nyomómintáinak készítéséhez használtak . Egy ilyen agyagból készült lovas császár-figura, amelyre Aquincumból 14 és Brigetióból (pl. Gerhát-fazekastelep) 1 'egyaránt látunk példát, adhatta az ötletet, hogy kőből faragott szobrocska formájában hamisítsák. A szinte nagyipari szinten űzött hamisítótevékenységet nem lehetett a végtelenségig fokozni: vonatkozik ez a csontfaragványokon ábrázolt, lineárisan elhelyezett fejek számára, és a faragványok véges formai gazdagságára is. A hamisítók nyilvánvalóan számoltak azzal, hogy előbb-utóbb szemet szúr a vevőknek az, hogy ugyanarról a lelőhelyről csont- és kőfaragványok ilyen hallatlanul gazdag sorozata kerül elő. Ezért, hogy a vevők ébredező gyanúját eltereljék, új eszközzel próbálkoztak: latin nyelvű feliratokat véstek a faragványokra, amelyeknek Alapi Gy. széles választékát állította össze. Tekintve azonban, hogy a faragók latin tudása némi kívánnivalót hagyott maga után, számos olyan hibát követtek el a hamisítás során (pl. ANTONIVS PIVS/sic/, CALENVS, CALIGVLA, CORDIANVS, FILIPVS /változatai: FILIPPVS, FILLIPVS/, HONODIVS), amelyek gyors lebukásukhoz vezettek. Feltűnt továbbá, hogy sírsztéléken, fogadalmi oltárokon, csontfaragványokon olyan rövidítések jelennek meg, amelyek elsősorban az érmekre jellemzők (TCON, OSIS, VOT, VOT MVLT, stb.). Végezetül érdemes megemlíteni a csapatnevekben feltüntett „pikáns" hibákat, pl. a császár által soha nem használt névből kitalált CALIGVLA LEGIO III nevét, a nem létező ANTONIVS (sic) PIVS LEGIO VII említését, valamint az Augustus uralkodása idején megsemmisített három legio egyikének elferdített nevét (AVGVSTVS LEGIO ADIVTRIX XVII), hozzátéve, hogy a mintegy 300 éven át Brigetióban állomásozó legio I Adiutrix neve soha nem bukkan fel ebben a sorozatban. "Domaszewski 1888; Carducci 1959. Ld. még Menzel 1989-1990 és Sestieri 1990:145, Fig. 11., 148, Fig. 17. 12 Kazarow 1938:Taf. XV. Abb. 90. "Alföldi 1938; Coçis 1995. "Póczy 1986:43, Abb. 12. "Bonis 1979. A hamisítóműhely tevékenységének vége
