Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)
Borhy László: A szőnyi csont- és kőfaragványokat hamisító műhely (Kat. 165-166.)
mellképben ábrázolt alak helyezkedik el. Testét ruha fedi, amelynek redőit párhuzamos elrendezésű, enyhén bemélyített vonalak sejtetik. Vállai hiányoznak: ezen a helyen a mellkép vonalait mindkét oldalon lekerekítették. Feje közvetlenül a törzsön ül. A központi képmező legnagyobb részét a háromszögalakú fej uralja. A felületből plasztikusan kiemelkedő, mandulaszerű szemei tágra merednek, a pupilla erőteljesen hangsúlyozott, szemöldöke éles peremmel választja el az arcot a homloki résztől. Az arc az egyenes vonalvezetésű, "hosszú" orr mindkét oldalán beesett. Szája tágra nyitott, fogai kilátszanak. A fejet kendőszerű drapéria fedi, amelynek - a ruházathoz hasonlóan párhuzamosan bemélyített, szimmetrikus elrendezésű, függőlegesen futó redői - a váll vonaláig hullanak alá. A fejfedő pereme párhuzamosan kíséri a homlok ívét. A halántékon két, 0,8 cm átmérőjű, 0,5 cm mély furat látható. Az egész kompozíció teljességgel híján van minden plaszticitásnak, összességében a laposság benyomását kelti, amelyet még az éles választóvonalak, és a körkörös felépítés sem tud sem befolyásolni, sem pedig ellensúlyozni. Érdemes megemlíteni, hogy a buszt alatti rész faragása során egy darabka letört, de mindez nem akadályozta meg a kőfaragót abban, hogy a felületből 0,3 cm-t lecsiszolva ne folytassa rendületlenül tevékenységét. Miután bizonyos, hogy a tárgy - már csak a „lelőhelyére" vonatkozó adatból kiindulva is, stílusát tekintve azonban minden kétséget kizárva - a szőnyi hamisítóműhely tevékenységi körébe sorolható, akárcsak a csontfaragványok esetében, itt is felvetődik a kérdés, hogy milyen előképet kell keresnünk. Legkézenfekvőbbnek a vékony bronzlemezből trébeléssel előállított ún. díszpajzsdudorok tűnnek, amelyekről tudjuk, hogy a 19. század végén a brigetiói legiotábor közelében feltárt Iuppiter Dolichenus-szentély leletanyagában több töredékük is előkerült 9 . Közelebbről megszemlélve ezt a sorozatot, a szőnyi hamisítványon az alábbi elemek utalnak a díszpajzsdudor előképekre: a kőfaragvány peremén látható 18 (eredetileg 19) pontocska a pajzsra történő felerősítést szolgáló szöglyukak utánzata. Továbbá a középen kiemelkedő, köralakú felületet szegélyező, V-alakú rovátkolással kiképzett díszítmény a díszpajzsdudorokon megjelenő tölgyfakoszorú stilizált, rendkívül primitív módon leegyszerűsített változata. A koszorú "levelei" a buszt alatt látható, a felületből kiemelkedő pontmotívumból indulnak ki szimmetrikusan balra és jobbra. Ez a pontmotívum az eredetiken a koszorút díszítő, összekötött szalag csomóját, vagy pedig a koszorúban elhelyezett mákgubót utánozza önmagában immár felismerhetetlen módon. A legbelső képmezőben ábrázolt mellképet is csak a díszpajzsdudorok egyes sorozatainak segítségével tudjuk azonosítani: a tágra nyílt szemű, nyitott szájú, fogaival vicsorító alak a Gorgó-fő alig-alig felismerhető utánzata. Ugyanezek az előképek, amelyek közül a felépítés és az ábrázolt motívumok tekintetében is legközelebbi párhuzamnak a blericki (Blariacum) darab tekinthető, segítenek a szőnyi darabon látható anomáliákat tisztázni 10 . A szőnyi kőfaragó ugyanis hasonló darabot tarthatott a kezében, amelynek szolgai módon lemásolt és utánzott részletei - minthogy nem volt túlságosan jártas sem a görög mitológiában, sem az ókori ikonográfiában, de még csak a római fegyverekben sem - számára érthetetlenek voltak. 'Láng 1941:Taf. XXX. 1., 2., 4. l0 Ld. további hivatkozásokkal Borhy 1994 és Borhy 1996. AC :HAEOLOGICA • BRIGETIONENSIA
