Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Benke Ferenc János: Emlékezés Szabó nagymamára

I.OKAI.PA IRK) 7 AK lOUABOI ter ezután még fiatalon férjhez ment Vitályos Lajoshoz, a Hosszúfoki Armentesítő Társulat gátőrfelügyelőjéhez, aki igen jómódú — anyám szerint technikus mérnökféle —, ám hasonlóan lecsúszott egzisztenciájú volt. Minthogy a dédi tiszaföldvári volt, ott az evangélikusok a betelepítéssel magukkal hozták a lutheránus hitet. Halálát követőn az örökösödés után Vitályos Gizi nénié maradt a békési főutcái ház és a közel 40 hold egyharmada, míg a fennmaradt kétharmadon a nagymama, Arnóczky Karolina és János testvérük osztozott, aki viszont szakmát tanult, és Szarvason sokáig a kékfestő mesterséget gyakorolta. Most fölmerül a kérdés, hogyan kerül a képbe Tiszaföldvár? Anyai dédnagymamám, Tyihák Eszter a földvári Tyihák famíliából való, első férje után Arnóczky Jánosné, később második férje után Vitályos Lajosné lett. A három gyerek sorrendben: Arnóczky János és Karolina az első házasságból, Vitályos Gizella, Gizi néni a második házasságból született. Azt, hogy miként ment férjhez Tyihák Eszter a békési Arnóczky János hétszilvafás kisnemeshez, sajnos nem tudtam kideríteni. Azt viszont tudom, hogy a Tyihák famíliának két ága is élt Földváron. Az egyik ága a Virág utcában — ma O Nagy Benjámin utca — lakott, tehát a nagymama oldalán az egykori Lukács Béla — ma Bajcsy-Zsilinszky - utca egyik kereszteződésénél, az egykori Megyesi sarki bolt utáni házban. A másik Tyihák família termetes parasztháza pedig a régi Lukács Béla utcából nyíló zugon keresztül volt megközelíthető. Amolyan belső telken éltek, ami jellemző volt Földvárra abban az időben. Ez is igen nagy porta volt, erre pontosan emlékszem, mivel Tyihák Ernővel egyidős lévén többször megfordultam náluk a németek bejövetele idején. A Tyihák család szintén jómódú lehetett még a XIX. század elején, közepén, és valószínűsíthető, hogy a nagyszámú utód öröklés útján szedte szét a birtokot, így örökölte meg Vitályos dédnagymama is a Virág utcai házat, majd vett hozzá földet a békési örökség árából a kenderáztató mögött, tehát a Csurgó alatt. Az eddig elmondottak a korabeli egyházi és állami levéltárban fellelhető birtokívekkel bizonyíthatóak tényszerűen. Szabó nagymama férje csizmadiamester volt, aki segédekkel dolgoztatott, ő pedig járta a vásárokat. Abban az időben a csizma a paraszti viselet része volt, és többnyire vásáron árulták. A vétel után rendszerint áldomást is ittak. A nagypapa nem tudta megállni az ivászatot, tönkrement és korán meghalt. Én még láttam a műhelyét a békési Hőzső utcában, ahol valamikor dolgozott. Nagymama miután elvált alkoholista férjétől és tönkrementek, a három gyerekkel Budapestre költözött. Ez a millenniumi időket követően a nagy fellendülés idején, úgy 1908 körül lehetett. Ézt abból következtettem ki, hogy anyám pontosan leírta nekem a hatalmas gátőrházat a Kettős-Körös és a csatorna összefolyásánál. Megjelenítette az épület külsejét, a gazdasági udvart, a hátsó kertet. Ezt a gátőrházat diákéveim alatt fölkerestem, és pontosan megegyezett az elmondottakkal. Még a vadszőlővel körbefuttatott gang is úgy állt, ahogyan anyám emlékezetből elmondta. Anyám 1900-ban született, és ha ő ott megfordult mint gyerek, ez csak olyan életkorban történhetett, amikor már nyomot hagy az emlékkép, és tisztában volt gyermekként a pontos fogalmakkal is, mint a vadszőlő. Ez a gyereklélektan szerint a 6-7. életév. Ekkor még Vitályos Lajos élt, tehát Tyihák dédnagymama Békésen lakott. Ezt egyéb tények is alátámasztják. Nagymama mesélte, hogy a világháború alatt többször haza küldte Békésre a gyerekeket élelmiszerért. Anyám is említette, hogy a román bevonuláskor pont Békésen volt, és külön román engedéllyel utazhatott vissza Pestre. Igaz, az utazások az időrendtől eltérhetnek, mivel anyám a román időszakban már 19 éves volt, ám a háború első éveiben nem hiszem, hogy nagymama egy 14-15 éves lányt vonatra ültetett volna. Tehát Vilma és János, az idősebb gyerekek fuvarozták Békésről az élelmet a családnak. Mindenféleképpen levonható az a következtetés, miszerint Vitályos dédnagymama Békésen élhetett ebben a periódusban, és támogatta a Pesten élő lányát és családját, s még azt is feltételezhetjük, hogy férje időközben halálozott el. Valami ehhez adalékként még hozzátartozik. Pontosan látom magam előtt: '44 augusztusának utolsó napjai egyikén Gizi néninél uzsonnáztunk a gangon Békésen. A szolgálólány hideg tejeskávét és különféle kelt tésztát tálalt fel, ez nekem új volt, és szokatlan. Étkezés közben persze anyám és Gizi néni beszélgettek, és mivel illendőségből fegyelmezetten 98