Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Benke Ferenc János: Emlékezés Szabó nagymamára

TISZAVILÁCi V. ott kellett ülnöm, így kényszerűségből odafigyeltem. A kimért öreghölgy - mivel anyámmal az I. világháború óta nem találkozott ekkor mesélte el a hosszú éveket. A következők maradtak meg bennem: „Emlékszel Jolánkám! Abban az időben még a sárga csézán vitettelek ki az állomásra. A románok azt is elvitték — sóhajtott. Most meg a hadsereg vonultatta be — 1944 nyara volt — a hat pár fogatot." Megjegyzem, amikor 1946 májusában meghalt Gizi néni, rokoni illendőségből elmentem a temetésére. Biz' négy ló húzta a halottaskocsit végig Békés főutcáján, miközben a református templom minden harangja folyamatosan zúgott. Tehát Vitályos Lajos az első háború alatt még élt, vagy azon évek egyikében költözött ki a békési temetőbe. Ez után térhetett haza Földvárra Vitályos dédnagymama, és vehette birtokba a Virág utcai házat. Bizonyosnak tűnik, hogy jó ideig egyedül élhetett a hatalmas házban, hiszen anyám elmondásából tudom — s a megmaradt családi fényképek is talán ezt bizonyítják — hogy a nagymama a három gyerekkel a '20-as évek közepén jött haza Pestről, s ekkor indították be a Tisza-parton a nyári vendégfogadót. Tehát Vitályos dédi egyedül lakta a hatalmas házat. A családi legendákból ismert számomra, hogy a dédnagymama a földek bérletéből a Virág utca páratlan oldalán vett egy házat, amellyel szemben kocsma volt, de a nevére ma már nem emlékszem. Valószínűleg azért költözött oda, hogy a Pestről hazatérteknek átadhassa a házat és a portát. Tehát Vitályos dédnagymama ebben a házban élt, amíg a cigányok éjjel egyszer be nem törtek hozzá. Mivel nagyon megverték, és gondozásra szorult. Szabó nagymama magához vette, és ettől kezdve az úgynevezett kis házban lakott a Virág utca 8. szám alatt. Nem lehetetlen egyébként, hogy az alsó épületet akkor építették, ugyanis a kis ház cseréptetős volt ellentétben a nagy házzal, amelyet nád fedett még a háború után is. A dédi elborult elmével halt meg súlyos égési sérülések következtében. Mániákusan tiszta volt, és egyik este a kályhán melegített fürdővizet magára rántotta. Nagymamától tudom, hogy külön ülőkádja volt, és minden este fürdött. * Ezek után ideje lesz Szabó nagymamáról elmondani, amit tudok, ami megmaradt bennem a most már közel 80 év távolából. Sok vagy kevés, ami még fellelhető emlékeimben, nem tudom, hiszen nincsen viszonyítási pontom. Valószínű, hogy ezzel a résszel is úgy leszek, mint az előzőben elmondottakkal: az egyik gondolat hozza a másikat, az egyik emlékkép felvillantja a másikat, s végtére is összeáll a homályos portré. Most lenne igazán hasznos dolog egy családi beszélgetés a pislákoló nyolcas petróleumlámpa mellett a kemence melegénél a nagymama birsalma szagú szobájában. Jó lenne most legalább öcsémmel, Gézával fölidézni az emlékeket, mert elővarázsolódna sok olyan szituáció, ami közös, ami más nézőpontot adna egy-egy jellemvonásnak, szónak, hangsúlynak, és felszínre emelne általam már réges-régen elfelejtett pillanatokat. Magam vagyok a magam gondolatával. Próbálkozom. * Legkorábbi emlékeim között több apró jel van, azonban időbeli sorrendiséget nem tudok felállítani. Ezek a képek egymást megelőzhetik vagy követhetik anélkül, hogy valami összefüggés lenne közöttük. A képek egyike a szoba belseje, valamint felidéződik számomra a tél. Arra egész pontosan emlékszem, hogy mikor még pici gyerek voltam, a Virág utcai ház mindkét szobáját használta a nagymama. Tehát a konyhából nyíló két szobát. A zug felé esőben laktak, mert abban volt a kemence. A másik szoba ablaka a nagy kertre nézett. Később ebben laktak Koródi asztalosék, aztán pedig nagynéném, miután férjhez ment Görög Jánoshoz, aki szikvizet gyártott, és hordta a kocsmákba, üzletekbe. Ennek is kis ablaka volt, mint a lakott szobának. A háború kezdetén alakították át háromszárnyassá Koródiék. Nagymama lakószobája Vitályos dédi bútorával volt berendezve. Az északi falhoz támasztva a szobára keresztben a két faragott és politúrozott ágy helyezkedett el, fölöttük a Szabó dédnagyszülők festett portréjával. A képek hátulján ceruzával a következő adatok vannak feljegyezve: Szabó Jánosné, született Balogh Julianna, Füzesgyarmat. Édesapja: Balogh István kárpitos, édesanyja: Pálfy Julianna. A má99